| A halál jelei |
 |
 |
 |
| Tibeti gyógyászat | ||||
| Írta: Buffo | ||||
| 2009. május 17. vasárnap, 00:00 | ||||
|
A Négy Tantra az élet másik perifériájával, a halállal is foglalkozik. A második kötet hetedik fejezete részletesen leírja a halál közeli és távolabbi jeleit, itt azonban csak a közeli jeleket ismertetjük. „A halál bekövetkeztekor az Öt elem és az érzékelés elenyésznek. Amikor a Föld elem a Víz elembe süllyed, már nem látszanak a formák. Amikor a Víz elem a Tűzbe enyészik, a testnyílások szárazzá válnak. Midőn a Tűz elem a Levegő elembe tűnik, csökkenni kezd a test hőmérséklete. Amikor a Levegő elem az Éter elembe süllyed, megáll a lélegzet. A látás elenyészésével a formák már nem kivehetőek ‚s hangokba süllyednek. A hallás elenyészésével a hangok már nem hallhatók és szagokba süllyednek. A szaglás elenyészésével a szagok már nem érzékelhetőek és ízekbe süllyednek. Az ízlelés elenyészésével az ízek már nem érezhetőek és érintésbe süllyednek. A tapintás elenyészésével az érintés már nem érezhető.”
Egy másik, ugyanevvel a témával foglalkozó tibeti szövegrészlet a meghalás folyamatának jeleit a következőképpen írja le: „Amikor a Föld a Vízbe süllyed, a test már nem képes önmagát megtartani, kívül pedig füstszerű jelenség tűnik fel. Amikor a Víz süllyed a Tűzbe, az orr és a száj kiszáradnak, a nyelven pedig feketés vonalak jelennek meg. Amikor a Tűz süllyed a Levegőbe, a lábakból a hő visszahúzódik. Kívül pedig világítóbogárhoz hasonló látvány jelenik meg. Amikor a Levegő a tudatba süllyed, megáll a légzés, kívül pedig egy lámpás fénye dereng fel.” Ezekkel a víziókkal kezdődik az elhunyt bolyongása a bardó állapotában, melynek bizonyos idő elteltével az újjászületés vet véget. |
