| A tibeti gyógyászat eredete |
 |
 |
 |
| Tibeti gyógyászat | ||||||||||||||||||||||||
| Írta: Buffo | ||||||||||||||||||||||||
| 2009. május 15. péntek, 00:00 | ||||||||||||||||||||||||
|
Kőrösi Csoma Sándornak a tibeti orvostudományról írott cikke 1835-ben Calcuttában jelent meg. Maga a cikk fordítása az egyik ún. Alexander-könyvnek, melyet Csoma számára tibeti tartózkodása idején tudós lámája, Szangye Puncog (Szangsz-rgjasz phun-chogsz) vetett papírra. Rövid kivonata ez a leghíresebb tibeti orvostudományi munkának, a Gyüsinek (Rgjud-bzsi), a Négy Tantra, más néven a Négy Gyökér című értekezésnek. (Analysis of a Tibetan Medical Work. Reprint. In: Tibetan Studies. Ed. By. József Terjék. Akadémia kiadó, 1986. 47-65. Az eredeti tibeti mű teljes címe: Bdud-rci sznying-po jan-lag brgjad-pa gszang-ba man-ngag-gi rgjud). Ezt a 12. században rendezte mai formájába a tibeti történelem legíresebb orvosa, Gjutok Jontan Gonpo (G-ju-thog jon-tan mgon-po). A munkához a későbbi évszázadokban számos kommentárt írtak, melyek közül leghíresebb a Vaidúrja ngonpo (Vaidūrja szngon-po), a Kék lapis lazuli drágakő, melyet az 1653 és 1705 között élt lhászai régens, Szangye Gyaco (Szangsz-rgjasz rgja-mcho) készített. Ugyanehhez a munkához a szerző megrendelt egy illusztrációs tábla sorozatot is, melynek példányaiból néhány szétszóródott a világban, így található belőle Lhászában, Pekingben, a szibériai Ulán-Udéban, de egy hiányos példánya fellelhető Kaliforniában is. A tibeti orvostudomány eredetével kapcsolatban különféle magyarázatok ismeretesek. Az egyik hagyomány szerint az indiai Ájurvédából ered, s e magyarázat nem teljesen alaptalan, ha figyelembe vesszük a két rendszer közötti azonosságokat és hasonlóságokat. A buddhista tradíció természetesen Sákjamuni Buddhának tulajdonítja az orvoslást, tehát szintén az indiai ágat erősíti ezzel a véleményével, bár egy későbbi időpontra teve a keletkezés idejét. Ugyanakkor buddhista forrás az is, amely elmeséli, hogy a 7. század első felében élt király, Szongcen Gampo (Szrong-brcan szgam-po) - kinek nevéhez fűződik többek között Tibet egyesítése is - idegenből hívott orvosokat országába. Ekkor érkezett Tibetbe az indiai Bharadhadzsa - más források szerint Vadzsradhvadzsa -, a kínai Hang-wan Hang és az iráni, de görög kapcsolatokkal is rendelkező tradíciót képviselő Galénosz. Valójában ez tekinthető a világ első nemzetközi orvoskongresszusának. Mindegyikük fordított saját iskolájának szövegeiből tibeti nyelvre, bővítve ezzel az ottani orvosi ismeretek tárházát. Az indiai és a kínai orvos később visszatért hazájába, míg Galénosz Tibetben maradt haláláig. Tibet korábbi vallásának, a bonnak követői a gyógyítás ezen formáját őseredeti tibetinek tartják, melyet Senrab Mivo (Gsen-rab mi-bo), vallásuk alapítója nyilatkoztatott ki jóval a buddhizmus létrejötte előtt. A valóságot akkor közelíthetjük meg legjobban, ha nem az egyetlen eredetet, hanem különféle orvosi iskolák ötvözéséből nyert rendszerként fogadjuk el. A tibeti gyógyászat számos elemet megtaláljuk ugyanis az indiai ájurvédikus orvoslásban, mit kezdjünk azonban a pulzusdiagnosztikával vagy a vizeletelemzéssel, melyeket csak a 16. századnál későbbi ájurvédikus értekezésekben találunk meg, s ott is kevésbé részletes leírással van dolgunk, mint a tibeti szövegekben. Kínai szakterminusok vagy olyan gyógynövényleírások, melyek Indiában nem fordultak elő, szintén az egyetlen eredet ellen vallanak. Más országokból jött orvosok mellett egyre másra említik meg a tibeti krónikák az uralkodók szolgálatában álló híres, immár tibeti orvosokat is. Némelyiküknek művei is fennmaradtak, másoknak csak a nevét ismerjük. A legismertebb közülük a már említett Gjutok Jontan Gonpo (G-ju-thog jon-tan mgon-po) volt, aki a 12. században mai formájába rendezte a már említett Gyüsit. Kommentárt írt hozzá, de más művekkel is gazdagította a tibeti orvostudományi ismereteket. A 17. század végén épült meg a lhászai "Vashegyen" (Lcsagsz-po-ri) az 5. dalai láma rendeletére az az orvosi központ, amely ettől kezdve Tibet nagyobb kolostorait orvosokkal látta el. (A Kulturális Forradalom idején ez az orvosi központ a rombolás áldozatává vált, ma Lhásza TV adója működik a helyén.)
A Mencikang napjainkban ismét működik Lhászában, igaz, az állami egészségügyi szolgálat részeként. A járóbeteg-intézet a város középpontjában, a Cshökhang tér sarkán áll, míg a fekvőbetegek részére fenntartott kórház észak felé, a Szera kolostor felé vezető úton. Vele majdnem szemben épült föl a gyógyszergyár, ahol a hagyományos gyógyászatban alkalmazott pirulákat és egyéb gyógyszereket állítják elő.
A tibeti medicina oktatása a helyi orvosi egyetemen feladatai közé tartozik. Jelentős orvosi tevékenység és kutatás folyik ezen kívül az emigráns dalai láma dharamszalai központjában is. |
