|
Terápia a tibeti medicinában |
 |
 |
 |
|
Tibeti gyógyászat
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 19. kedd, 00:00 |
|
A tibeti gyógyászat szimbolikus fájának terápiás törzséből a következő négy ág ered, melyek a beteg gyógyulását eredményezhetik:
- megfelelő táplálék (zasz),
- helyes életmód (szpjod-lam),
- gyógyszerek és (szman),
- külső gyógymódok (dpjad-pa).
A táplálékokat ún. belső minőségeik szerint rendszereztek - mely rendszerezéssel a Négy Gyökér Ízek és minőségek című fejezete foglalkozik -. Ennek megfelelően a különféle típusú megbetegedésekre különféle táplálékokat tartanak gyógyító hatásúaknak. A rlung rendellenességek eseten javasolt ételek és italok között szerepel a - lóhús (rta'i sa),
- szamárhús (bong-gi sa),
- mormotahús ('phji-ba'i sa),
- több éves szárított hús (lo-sa),
- emberhús (sa-cshen).
[A tibeti források tapintatosan „nagy hús” (sa-cshen) néven említik.]
- magvakból sajtolt olaj ('bru-mar),
- tisztított vaj (lo-mar),
- barna cukor (bu-ram),
- fokhagyma (szgog-szkja),
- vöröshagyma (bcong),
- friss, meleg tej ('o-ma),
- zöldségekből erjesztéssel készített leves, melybe árpalisztből készült tésztát tesznek (lcsa-ba ra-mnye zan-cshang),
- barna cukorból készült likőr (bur-cshang),
- őrölt csontból főzött szesz. (rusz-cshang).
Mkhrisz-pa betegségekben a tibeti orvos
- tehén vagy kecske tejéből készült aludttej (ba ra'i zso),
- tehén vagy kecske tejéből készült író (dar).
(Tibetben: a vaj lenyerése után visszamaradó savanyú tejüledék.)
- friss vaj (mar gszar),
- vadhús (ri-dvagsz sa),
- kecskehús (ra-sa),
- sovány, friss marhahús (szkom-sa gszar-pa),
- só és árpaliszt nélküli könnyű leves (cshag-che),
- "fehér" pitypang (Taraxacum sp.) (szkjabsz),
- "fekete" pitypang (Taraxacum sp.) (khur-chod),
- forró víz (cshab-cha),
- hideg víz (cshu-bszil),
- forralás után lehűtött víz (bszkol-grangsz),
fogyasztását javasolja. A bad-kan ételekhez és italokhoz a következők tartoznak: - birkahús (lug-gi sal),
- vadjak húsa (g-jag-rgod-kji sa),
- ragadozó emlősök húsa (gcsan-gzan-gji sa),
- hal (nya'i sa),
- méz (szbrang-rci),
- vízben főtt pörkölt árpaliszt ('bru rnying zan-dron),
- 'bri-mo tejéből készült aludttej ('bri-ji zso),
(A jak nősténye. Jak néven csak a hím állatot illetik.)
- 'bri-mo tejéből készült író ('bri-ji dar),
- erős sor (gar-cshang),
- forralt víz melegen fogyasztva. (cshu-szkol).
A rlung betegségekben szenvedők részére azt javasolják, hogy tartózkodjanak minél többet napsütötte helyeken és jó barátokkal vegyék magukat körül. A mkhrisz-pa beteg inkább hűvös helyen, vízparton töltse idejét és tartózkodjék a nagy erőfeszítésektől, nyugalomban éljen. Bad-kan rendellenességek esetén a beteg éljen nagyon aktív életet, legyen része kellő mennyiségű mozgásban, tegyen nagy sétákat, tartózkodjék melegben. | Akupunkturás pontok ábrázolása |
| |
| Akupunkturás pontok ábrázolása |
| |
Az egyes betegségtípusok gyógyítására használatos gyógyszerek izével kapcsolatban is vannak megkötések. - A rlung betegségek gyógyszerei édes, savanyú illetve sós ízűek, míg belső minőségeiket tekintve "olajosak", "nehezek", és "lágyak".
- A mkhrisz-pa gyógyszerek édesek, keserűek avagy fanyarok, másrészt "hűvösek", "hígak" és "tompák".
- A bad-kan gyógyszerek ízei: csípős, savanyú és fanyar, belső tulajdonságaik pedig: "éles", "durva" és "könnyű".
Két olyan gyógyító eljárás ismert a tibeti orvostudományban, melyet e belső tulajdonságokkal és ízekkel összehangoltan alkalmaznak, nevezetesen a csillapítás és a megtisztítás. Az előbbinél a gyógyszer hatásaként a beteg rendellenes állapotát okozó testnedv csillapodik, s visszaáll a nedvek egyensúlyi helyzete, míg a másik módszernél a szervezet hányás vagy a belek kiürítése által kiveti magából a rendellenesség okozójának fölös mennyiségét. A gyógyszerek halmazállapota és elkészítési módja Tibetben szintén bekerült az állandóan jelen lévő hármas csoportosítás - rlung, mkhrisz-pa, bad-kan - rendszerébe. - A rlung betegségek csillapítására folyékony halmazállapotú gyógyszereket (khu-ba) vagy gyógyszeres olajokat (szman-mar) használnak.
- Mkhrisz-pa bajokat főzetekkel (thang) és por alakú gyógyszerekkel (phje-ma) csillapítanak,
- míg a bad-kan csillapítását pirulákkal (ril-bu) és porított orvosságokkal (tresz-szam) végzik. A folyékony gyógyszerek három fajtája:
- csontok megőrlésével nyert, s valamilyen folyékony hordozóanyagba kevert gyógyszer,
- a "négy étel" valamelyikéből (hús, olaj, barna cukor, állott sör) készült lé,
- szárított birkafejből főzött leves.
A gyógyszeres olajokat a következőkből nyerik:
- szerecsendió (dza-ti),
- fokhagyma (szgog-szkja),
- a "három gyümölcs" (brasz-bu gszum)
(A Három Gyümölcsöt két különböző forrás eltérően adja meg. Sarat Chandra Das tibeti-angol szótára szerint ezek:
1. Terminalia chebula (a-ru-ra),
2. Terminalia belerica (ba-ru-ra),
3. Phyllanthus emblica (szkju-ru-ra);
Yeshi Dhonden és Jhampa Kelsang szerint azonban
1. Terminalia chebula (a-ru-ra),
2. Crataegus sanguinea
3. Crataegus pinnatifida),
- az "öt gyökér" (rca-ba lnga),
- a "nagy gyógyszerként" ismert szer, Aconitum ferox Wall. (szman-cshen).
A főzetek: - Inula helenium L., (ma-nu)
(Két indiai gyógynövény (thu-mu-zsang és cshin-mu-zsang) Tibetben ma-nu összegoglaló nevet kapott. Illatos gyökerét használják gyógyszerként. Dag-jig gszar bszgrigsz. Mcho-szngon mi-rigsz dpe-szkrun-khang, 1979. 582.),
- Sophora flavescens Solander (szle-tresz)
(Fatörzsekre kúszó növény, kérge (sun-pa) vörös, levelei tojás alakúak … szárát gyógyszernek törik. DJ-836.),
- Gentiania barbata (tig-ta)
(Nagyon keserű (kha-ba) növény, epegyógyszer, három fajtája ismert: indiai, nepáli és tibeti. DJ-290.),
- a "három gyümölcs" (brasz-bu gszum).
Por alakú gyógyszerek elsősorban a következő anyagokból készülnek: - kámfor (ga-bur),
- fehér szantál (can-dan dkar-po),
- sáfrány (gur-gum),
- bambusz-manna, Bambusa textilis McClure (csu-gang).
(Tabasir, a bambusz csomóiban rejtőző gyógyhatású anyag.)
A pirulák anyagai:
- Aconitum heterophyllum Wall. (bcan-dug),
- különféle ásványi sók.
A porított gyógyszerek alapanyagai:
Rhododendron adamsii (da-lisz) (Magát a növényt „kagyló-fának” (dung-sing), egyes vidékeken pedig „fehér szu-ru”-nak nevezik. A virágból nyert gyógyszer neve (da-lisz). DJ-354.),
- különféle sók és - mészkristályok (csong-zsi)
(Fehér, puha apró kő, 5 fajtája ismert. DJ-1208.).
Ez utóbbi szerek a testre melegítő hatással vannak. Gondot jelent a tibeti medicina gyógyszerhasználatában az a tény, hogy ott, ahol ez az orvosi rendszer elterjedt, így a Himalájától északra, egészen Szibéria déli részéig, a tibetitől eltérő a növényzet. Gyakorta előfordul, hogy ugyanazon tibeti növénynév alatt más gyógynövénnyel van dolgunk Tibetben, más Mongóliában, és megint más a burjátoknál vagy a kalmüköknél. Az azonos tibeti név, ám eltérő helyi elnevezés meglehetősen megnehezíti az adott növény Linné rendszerébe való beillesztését. Magának a tibeti medicinának szempontjából azonban kisebb horderejű a probléma, mivel az eltérő növényeket azonos indikációjuk alapján csoportosítják, így a gyógyítás szempontjából ez az eltérés nem okoz gondot. Nem így azonban az egzaktságot igénylő európai növény-meghatározás. Az emésztőcsatorna tisztítását is eltérő módon végzik attól függően, hogy a beteg rlung, mkhrisz-pa vagy bad-kan betegségben szenved. A rlung tisztítására beöntéseket alkalmaznak, a mkhrisz-pát hashajtókkal távolítják el, míg a bad-kan eseteknél hánytatókat használnak. Az egyéb gyógyászati eljárások közül meg kell említeni a rlung betegségekben alkalmazott kunye (bszku-mnye) kenőccsel - melynek fő alkotóeleme a szezám-olaj - való masszázst valamint az úgynevezett mongol moxát, melynek lényege, hogy sóval kevert köménymagolajat csavarnak egy darab rongyba, ezt vajban felforrósítják és a beteg testrészre helyezik. Mkhrisz-pa betegségek esetében a beteget - izzasztják,
- eret vágnak rajta vagy
- hideg vízesés alá állítják.
Bad-kan rendellenességek korrekciójakor gyakorta használnak - forró vizes borogatásokat,
- időnként nemesfémekből készült szerszámokkal égetik meg a beteg testének bizonyos pontjait.
Ezzel végére értünk a tibeti gyógyászat rendszere általános ismertetésének, mely az Alaptantrában ( Rca-ba'i rgjud) található. |
|
Tibeti gyógyászat
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 17. vasárnap, 00:00 |
|
A Négy Tantra az élet másik perifériájával, a halállal is foglalkozik. A második kötet hetedik fejezete részletesen leírja a halál közeli és távolabbi jeleit, itt azonban csak a közeli jeleket ismertetjük. „A halál bekövetkeztekor az Öt elem és az érzékelés elenyésznek. Amikor a Föld elem a Víz elembe süllyed, már nem látszanak a formák. Amikor a Víz elem a Tűzbe enyészik, a testnyílások szárazzá válnak. Midőn a Tűz elem a Levegő elembe tűnik, csökkenni kezd a test hőmérséklete. Amikor a Levegő elem az Éter elembe süllyed, megáll a lélegzet. A látás elenyészésével a formák már nem kivehetőek ‚s hangokba süllyednek. A hallás elenyészésével a hangok már nem hallhatók és szagokba süllyednek. A szaglás elenyészésével a szagok már nem érzékelhetőek és ízekbe süllyednek. Az ízlelés elenyészésével az ízek már nem érezhetőek és érintésbe süllyednek. A tapintás elenyészésével az érintés már nem érezhető.” | A halál jeleire vonatkozó ábrázolások a Tibeti Orvosi Atlaszból |
| |
Egy másik, ugyanevvel a témával foglalkozó tibeti szövegrészlet a meghalás folyamatának jeleit a következőképpen írja le:
„Amikor a Föld a Vízbe süllyed, a test már nem képes önmagát megtartani, kívül pedig füstszerű jelenség tűnik fel. Amikor a Víz süllyed a Tűzbe, az orr és a száj kiszáradnak, a nyelven pedig feketés vonalak jelennek meg. Amikor a Tűz süllyed a Levegőbe, a lábakból a hő visszahúzódik. Kívül pedig világítóbogárhoz hasonló látvány jelenik meg. Amikor a Levegő a tudatba süllyed, megáll a légzés, kívül pedig egy lámpás fénye dereng fel.” (Kun-dga’ sznying-po: Rim-pa bzsi lam-du szlong-ba. Sza-szkja bka’-’bum. I. 71a3-5. Tokyo, 1968)
Ezekkel a víziókkal kezdődik az elhunyt bolyongása a bardó állapotában, melynek bizonyos idő elteltével az újjászületés vet véget. |
|
Tibeti gyógyászat
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 16. szombat, 00:00 |
|
A tibeti orvostudomány főművein kívül nincs a világon még egy olyan orvosi irodalom, melynek alapvető munkái versben íródtak volna. Mind a Gjüsi, a Négy Tantra, mind pedig kommentárjainak nagyobbik része versben íródott!
Tibetben ez is másképpen van, mint a világ többi részén. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ez nem pusztán különleges esztétikai igényre utal, hanem a tibeti oktatás azon sajátosságára, miszerint az oktatásban a tanult szövegeket kívülről, szó szerint tanulják meg a hallgató, a recitáció lüktetése pedig elősegíti a memorizálást. A Négy Tantra felépítése a következő: Az első rész, az Alaptantra (Rca-ba'i rgjud), mely a gyógyászat alapjaival foglalkozik hat fejezetben. Ezek közül az első egyfajta kerettörténet gyanánt leírja a Gjüsi szóbeli kinyilatkoztatásának körülményeit, amikor ugyanis a Buddha lapis lazuli trónján ülve előadta a gyógyítás művészetét az őt körülvevő gyülekezetnek. | A Gyógyító Buddha környezetében |
| |
A második fejezet a később megtárgyalásra kerülő kérdések felsorakoztatása. A harmadik az egészség és betegség rendszerét egy fához, annak törzséhez, ágaihoz és leveleihez hasonlítva mutatja be a betegségek lehetséges létrejöttét. | Az egészség és betegség fája |
| |
Kedvelt ábrázolási sémája ez a tibeti orvosi szövegeknek, így a negyedik fejezet a diagnosztikát, az ötödik a gyógykezelést ismerteti egy-egy fához hasonlítva, míg a hatodik ismét egy "fát", a "gyógyítás fáját" mutatja be, összességében, egy képre vetítve az előző három fejezetben ismertetésre kerültek rendszerét. | Az egészség és betegség fájának részlete |
| |
| A diagnózis fájának részlete |
| |
| A terápia fájának részlete |
| |
A második kötet, a Magyarázatok Tantrája (Bsad-rgjud) első fejezete a gyógyítás célját taglalja. A következő fejezet írja le az embrió méhen belüli fejlődését. A harmadik a test felépítéséhez állít fel különféle hasonlatokat, míg a negyedik az anatómiával foglalkozik. Az ötödik a test rendszerének leírása, a hatodik pedig a testtípusokat ismerteti. A hetedik leírja a halál jeleit, a nyolcadik a betegségek okait, a kilencedik a betegségek kialakulásának feltételeit. A tízedik azzal foglalkozik, hogyan hatolnak be a betegségek a szervezetbe, míg a tizenegyedik a betegségek jellemzőit ismerteti. A tizenkettedik fejezet a betegségek osztályozását adja. - Ezeknek száma 4 x 101, mely tovább bomlik 1616 alosztályra. A harmadik, a Tanító Tantra ezeket majd tovább bontja 1 263 600 típusra és 8 234 400 altípusra. - A 13-15. fejezetek az életmóddal foglalkoznak, nevezetesen a rendszeres napi, a különféle évszakokban követendő életmóddal, valamint az egyes tevékenységek során megszívlelendőkkel. A következő három fejezet az étkezéssel kapcsolatban ad tanácsokat. Hogyan kell helyesen étkezni, melyek az egymással összeegyeztethetetlen ételek, milyen egyéb, az ételekre vonatkozó tilalmak vannak, s mennyit kell fogyasztani az egyes ételekből. Ezután következnek az egyes orvosságok ízei és hatásai - melyek a terápia alapját jelentik - valamint a gyógyszerek elkészítési módja. A huszonkettedik fejezet foglalkozik az orvosi eszközökkel, a huszonharmadik pedig azt írja le, hogyan kerülhetők el a betegségek. A 24-26. fejezetek a diagnózisról, a 27-30. fejezetek pedig a gyógyító eljárásokról szólnak. Külön fejezet - a harmincegyedik - foglalkozik az orvosi etika, az orvos viselkedésének kérdéseivel. Ez a fejezet többek között arról is ír, hogy az orvos köteles azoknak is kiadni szükség esetén a legdrágább gyógyszereket is, akik ezért anyagi helyzetük miatt nem tudnak fizetni. A mai gyakorlat szerint pedig a lhászai gyógyintézetben a betegek a számukra felírt gyógyszereket – az arany és egyéb drága anyagokat tartalmazók kivételével – térítésmentesen kaphatják meg. Külön érdekessége a mai ellátásnak, hogy a hagyományos módon, a kórház és a rendelőintézet asztrológust is foglalkoztat, akiknek segítségét a gyógyításban igénybe is veszik. A harmadik kötet, a Tanító Tantra (Man-ngag-gi rgjud) címet viseli. Az első bevezető fejezet után négy további egység tárgyalja a könyvünkben később ismertetésre kerülő három fő betegségtípus (rlung /ejtsd: lün/, mkhrisz-pa ejtsd: thipa/ , bad-kan /ejtsd: pehken/ ) jellegét és keveredésüket. Hatodik fejezet: emésztési rendellenességek. Hetedik fejezet: daganatos betegségek. Hetedik fejezet: daganatos betegségek. Kilencedik fejezet: egyéb duzzanatos betegségek. Tizedik fejezet: a has puffadásáról. Tizenegyedik fejezet: a tüdőbaj gyógyításáról. A tizenkettediktől kezdve egészen a huszonhetedik fejezetig a különféle lázas betegségek gyógyításáról van szó, melyek a betegségek tibeti osztályozása szerint különálló kategóriába tartoznak. Ezek között sorolják föl például a különféle járványos betegségeket, himlőfajtákat, alhasi fertőzéseket, kolerát, a torok duzzanatait, gyulladását és fekélyeit, valamint a hűléses megbetegedéseket. A huszonnyolcadiktól a harmincharmadik fejezetig a test felső része betegségeinek gyógyításában adnak eligazítást. Ezek a következő egységekre vonatkoznak: fej, szem, fül, orr, száj, torok. A harmincnegyediktől a harmincnyolcadik terjedő fejezetekben olvashatunk, az ún. tömör szervek (szív, tüdő, máj, lép, vese) betegségeinek gyógyításáról. A harminckilencedik szól a gyomorbajokról, a negyvenedik a vékonybél, a negyvenegyedik pedig a vastagbél megbetegedéseiről. A húgy- és ivarszervi betegségekről a negyvenkettedik és negyvenharmadik fejezetek szólnak. Különféle betegségek szerepelnek a negyvennegyediktől a hatvankettedikig terjedő fejezetekben, köztük a rekedtség, a tápláléknak a gyomor előtti elakadása, szomjúság, csuklás, nehéz légzés, a hasüreg szerveinek akut megbetegedései, férgek és élősködők okozta bajok, hányás, hasmenés, székrekedés, a vizeletürítés zavarai, cukorbetegség, köszvény, reuma, a "sárga víz" (nyirok) okozta bajok, a "fehér ér" néven ismert reszketéses vagy merevségi betegség, bőrbajok és néhány enyhébb betegség. A további fejezetek a hetvenedikkel bezárólag a belső sebek és fekélyek különféle fajtáinak gyógyítását taglaljak. A gyermekbetegségekről a hetvenegyediktől a hetvenharmadikig terjedő fejezetek tudósítanak. Ezen belül szó van a csecsemő egészségének megóvásáról, a gyermekbetegségek gyógyításáról és egyes démonok okozta betegségekről. Ezután következnek a női betegségek gyógyításának leírásai három fejezetben. A hetvenhetediktől a nyolcvanegyedikig különféle démonok - európai gondolkodás számára a kórokozók terminus talán könnyebben elfogadható - okozta betegségek gyógyításáról olvashatunk. Itt van szó a megszállottságról, bizonyos katatón állapotokról, agyvérzésről és mindarról, amit a tibeti gyógyászat felfogása szerint a különféle típusú démonok csoportjai vagy egyes bolygókonstellációk okoznak. Ezek után következik a külső sérülések gyógyítása (82-86. fejezetek) akképpen történő osztályozásban, hogy ezek a test mely részén fordulnak elő. A következő három fejezet a mérgezések gyógyításával foglalkozik, míg a kilencvenedik az öregkor betegségei ellen ad hasznos tanácsokat. Külön fejezetet kapott a termékenység helyreállítása mind férfiaknál (91. fejezet), mind pedig nőknél (92. fejezet). A mű negyedik kötete a Végső Tantra (Phji-ma'i rgjud) címet viseli. Ennek első fejezete a pulzusdiagnosztikát ismerteti, míg a második a vizeletelemzés módját. A következő tizenkét fejezet tárgyalja a különféle gyógyszerfajtákat, melyek lehetnek főzetek, porok pirulák, szirupok, gyógyszeres olajok, kalcinált anyagok, szárított anyagok, alkoholtartalmú gyógyszerek, drágakövekből készített gyógyszerek, növényi eredetű szerek, purgánsok, emetikumok, a szervezetbe az orron át juttatandó szerek, végbélbe bevezetendő gyógyszerek, beöntések és vízhajtók. Az utolsó hat fejezet a külső gyógymódokat írja le, az érvágást, égetéses eljárásokat, forró vizes borogatások és a bőrre helyezett hideg kövek használatát, fürdőket, a kenőcsök alkalmazását és a sebészeti eljárásokat. A huszonhatodik fejezet végül a négy ismertetett tantra magvát foglalja össze, míg a huszonhetedik magának a szövegnek a hagyományozási vonalát tárja fel. |
|
A test kialakulása - Embrionális állapotok |
|
|
|
|
Tibeti gyógyászat
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 16. szombat, 00:00 |
|
A tibeti irodalom számos helyén előfordulnak olyan leírások, melyek a halál beállta utáni történésekkel - újjászületési tanításokról lévén szó - az individuumnak a bardóban, a halál utáni átmeneti állapotban való vándorlásával, majd az új létformában való megjelenés kezdeteivel, az embrionális állapotokkal foglalkoznak. Ezek a leírások az irodalmon belül külön műfajt alkotnak. Ennek egyik legrészletesebb taglalása a Négy Tantrában olvasható. Innen emelünk ki részleteket, melyek eredetije a Magyarázó Tantra második fejezetében szerepel. A fejezet egy hármas egységből áll, melynek első szakasza a test létrejöttének okaival, második a növekedéshez szükséges tényezőkkel foglalkozik, míg a harmadik a születés jeleit ismerteti. Az anyaméhben való megformálódáshoz az “apai magcsepp” - a sperma - és az anyai “vércsepp” - a pete - együttese szükséges. Spirituálisan azonban további három tényezőnek is jelen kell lennie, (1) a tudatnak, illetve az Énnek, mely tulajdonképpen az a princípium, mely az előző életből az újban ismét megszületik, s melyet a karma (lasz), az előző életek tetteinek következménye határoz meg, (2) a klésa (nyon-mongsz) princípiumnak, az élethez való ragaszkodásnak - mely a buddhizmusban tulajdonképpen egy szellemi mellékútvonal, hiszen minden lénynek az újjászületések megszűntetésére, a nirvána (mja-ngan-lasz 'da-ba) elérésére kell törekednie - és természetesen jelen kell lennie (3) az öt elem együttesének. A megszületőre már itt is veszélyek leselkednek, ugyanis ha a három tényező - a rlung, mkhrisz-pa és bad-kan - nem megfelelő arányban van jelen a megformálódásnál, ez káros hatásokkal lehet az embrióra. A rlung túlsúlya a spermát és a petét durvává, sötétté és sűrűvé teszi. A mkhrisz-pa hatására a sperma-pete együttes savanyúvá, sárgává és kellemetlen szagúvá lesz, míg a bad-kantól kifakul, ragadóssá, édessé és hideggé válik. A vér rendellenessége esetén a sperma-pete formáció szétbomlik, a rlung és a bad-kan rendellenessége révén nyúlóssá lesz, a vér és a mkhrisz-pa hatására gennyhez válik hasonlóvá, a bad-kan és mkhrisz-pa kiszárítja, míg ha mindhárom nedv károsan hat, az embrió bűzös lesz, mint “az ürülék és a vizelet” - miként a szöveg állítja. “Ha a megfelelő karma, az előző tettek következménye nincs jelen, a tudat nem foglalja el helyét a sperma-pete együttesben. Ha a Föld elem nincs jelen, a formáció nem jön létre. A Víz elem nélkül nem egyesül a sperma és a vér. A Tűz elem nélkül az embrió nem érik meg, a Levegő elem nélkül nem növekszik, míg az Éter elem nélkül nem adódik hely a növekedéshez.” “Az apa spermájából jönnek létre a csontok, az agy, a gerinc, míg az anya petéje formálja a húst, a vért, a tömör ‚s az üreges szerveket.” “Az öt érzék tudatossága a méhbe hatoló, megszületni készülő lény tudatából keletkezik.” “A hús, a csontok, az orr, a szaglás a Föld elemből lesz, a vér, a nyelv, az ízlelés‚ s a test nedvessége a Víz elemből, a melegség, a szín, a szemek és a látás a Tűz elemből, a lélegzet, a bőr és a tapintás a Levegő elemből keletkezik, a test üregei, a fül és a hallás az Éter elemből jönnek létre. A magzat, miután növekedni kezdett, harmincnyolc héten keresztül folyton folyvást átalakuláson megy át, melyet a Levegő elem támogat. | Az embrionális állapotok ábrázolása a Tibeti Orvosi Atlaszban |
| |
Az első hónapban az első héten a sperma-pete keverék olyan, mint a tejbe öntött savanyú oltóanyag. A második héten a keverék megsűrűsödvén megnyúlik. A harmadik héten aludttejhez válik hasonlatossá. A negyedik héten a magzat vagy kerek - mely két félből tevődik össze - vagy ovális.” Ez az az időszak, amikor kialakul a magzat neme. A megtermékenyüléstől eddig az időpontig a tibeti szemlélet szerint lehetőség van az embrió nemének kívánság szerinti megváltoztatására. Ehhez különféle praktikák ismeretesek, melyekről a Négy Tantra részletesen beszámol. “A második hónapban, az ötödik héten létrejön az első központi életcsatorna. A hatodik héten az „életcsatorna” növekszik‚ s kialakulnak a köldökhöz csatlakozó idegcsatornák. A hetedik héten kialakul a látószerv.
A nyolcadik héten megjelenik a fej formája. A kilencedik héten létrejönnek az alsó- és felsőtesti formák. A harmadik hónapban, a tízedik héten megjelenik a váll és a csípő kidudorodása. A tizenegyedik héten formát ölt a test kilenc nyílása. A tizenkettediken megjelenik az öt tömör szerv alakja. A tizenharmadikon megjelenik a hat üreges szerv alakja. A negyedik hónapban, a tizennegyedik héten megjelenik a négy végtag formája. A tizenötödiken feltűnik az alkar és a lábikra. A tizenhatodikon megjelenik a húsz ujj. - A magzat ekkor egy teknősbéka formájához hasonlít. A tizenhetediken megjelenik minden, a test belső részét a test külsejével összekötő csatorna. Az ötödik hónapban, a tizennyolcadik héten elkülönül egymástól a hús és a zsír. A tizenkilencediken formát öltenek a ligamentumok. A huszadikon kialakulnak a csontok és a csontvelő. A huszonegyediken bőr burkolja be az embriót. A hatodik hónapban, a huszonkettedik hét folyamán kinyílik a már feltűnt kilenc testnyílás. A huszonharmadik héten tovább növekszik a fej és a test, megjelenik a haj és a köröm. A huszonnegyediken beérnek a tömör és üreges szervek. A huszonötödiken beindul a légzés. A huszonhatodikon kitisztul az emlékezet.” Ez az az időszak, amikor a magzat visszaemlékszik reinkarnációi közül az utolsóra. Felismeri helyzetét, ráébred arra, hogy karmája révén ismét megszületésre ítéltetett, és e tudat szomorúsággal és megadással tölti el. “Ezek után a hetedik hónapban, a huszonhetedik héttől a harmincadikig az egész test eléri végleges formáját. A nyolcadik hónap folyamán, a harmincegyedik héttől a harmincötödikig minden tovább növekszik. Az anya és a gyermek felváltva változtatják megjelenésüket.” Ez azt jelenti, hogy az anya által elfogyasztott táplálék legnagyobb része a gyermek testébe jut, s ezt az anya teste megsínyli. Máskor a dolog fordítva áll, és a gyermek külseje szenved a megvont tápláléktól. Ha ebben az időszakban a táplálék nagyrészt csak az anya testébe kerül, a gyermek idő előtt születik meg. “A kilencedik hónapban, a harminchatodik héttől kezdődően szomorúság ébred a magzatban és utálat a környezete iránt.” Ekkorra a magzat elveszíti korábbi tiszta emlékezetét. “A harminchetedik héten visszás érzések keletkeznek.” A kommentárok ezt akképpen magyarázzák, hogy ha a megszületendő gyermek fiú, gyűlöletet érez apja iránt, s vágyat anyja felé. Ha leányról van szó, a dolog fordítva zajlik le. (Nehéz elkerülni, hogy eszünkbe jusson Freud, de még inkább tanítványa, Carl Gustav Jung tevékenysége, akik a tudatalattiról folytatott kutatásaik során hasonló területekre jutottak, mint amiről a tibeti tanítások beszélnek. Jung konkrétan is kapcsolatba került a tibeti bardo leírásokkal, hisz a Tibeti Halottaskönyvnek, az adott műfaj egyik, nyugaton is megjelent fordításának kommentárja is az ő nevéhez fűződik.) “A harmincnyolcadik héten fejével lefelé fordul és kibújik a méhből. Tovább tart azonban a terhesség, ha az anya a terhesség folyamán sok vért veszített, ha a méh megnagyobbodott vagy ha a rlung azt elzárja. Ekképpen növekszik az embrió a méhben, míg a kilencedik hónap elteltével elérkezik a megszületés ideje. Fiú fog születni akkor, ha az anya jobb csípője van magasabban, ha testét könnyűnek érzi, ha álmában férfi jelenik meg, ha elsőként jobb keble duzzad meg. Leány születésének jelei ezek ellenkezői.” |
|
|
