| Magyarok, akik így vagy úgy kapcsolatba kerültek a Kelettel. Aki ÍGY: IBRAHÍM MÜTEFERRIKA |
 |
 |
 |
| Magyarok Keleten | ||||||||
| Írta: Buffo | ||||||||
| 2009. augusztus 04. kedd, 08:30 | ||||||||
|
Gárdonyi Egri csillagok című könyve óta szinte mindenki tudatában van annak, hogy a török háborúk idején a törökök Magyarországról is vittek el gyerekeket, akikből később janicsárokat neveltek. Voltak azonban olyanok is, akik nem maradtak meg egyszerű katonaként, hanem képzettségük, tehetségük folytán ennél jóval magasabbra jutottak új hazájuk ranglétráján.
Eredeti neve nem maradt fönn, születéséről és életének első, magyarországi szakaszáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Egy forrás szerint a református papnak készülő fiatalember 1693—1694 körül, tizennyolc éves korában egy portyázó török csapat fogságába esett, akik eladták az isztanbuli rabszolgapiacon. A fogságban megtanult törökül, arabul és perzsául, muszlim hitre tért, így felszabadult. A muzulmán vallással egy időben felvette az Ibrahim nevet. Egy másik forrás szerint unitárius vallású lévén, a kolozsvári templom és iskola bezárása (1689) után önként emigrált Törökországba. Egyes kutatók szerint azonban eredetileg szombatos volt. 1715-ben készült Értekezések az Iszlámról (Riszále-i Iszlámije) című apologetikus munkájából tudjuk, hogy Kolozsváron született és a kolozsvári kálvinista kollégium diákja volt. Itt papi pályára készült és a könyvnyomtatásban is gyakorlatot szerzett. Az iszlám hit hatására írta az előbb említett Értekezések az Iszlámról című munkáját, melynek hatására Ibrahim nagyvezír 1717-ben müteferrikává nevezte ki, mely kifejezés eredetileg egy hivatali tisztséget, a szultán díszkíséretére rendelt testőrgárda tagját jelentette. A müteferrikák feladatához tartozott a szultáni rendeletek továbbítása is. Ibrahim müteferrikánk azonban emellett tolmácsként is tevékenykedett. 1717 után Belgrádba került, ahol II. Rákóczi Ferenc menekülő csapatai gyülekeztek, majd a szultáni porta megbízásából Bécsben folytatott tárgyalásokat Savoyai Jenő herceggel. Ő volt II. Rákóczi Ferenc török tolmácsa és titkára annak törökországi bujdosása alatt, 1718-tól egészen a fejedelem 1735-ben bekövetkezett haláláig. Ibrahim Müteferrika nyitotta meg az első török nyomdát Konstantinápolyban 1727-ben III. Ahmed szultán engedélyével. 1726-27-ben kapta a Baszmadzsi (Nyomdász) Ibrahim nevet. Betűmetszőket, öntőket és nyomdászokat Bécsből hozattak a birodalomba. II. Bajezid 1483-ban megtiltotta az arab nyelvű nyomdászatot az Oszmán Birodalom egész területén, majd ezen tilalmat 1515-ben I. Szelim megerősítette. A 16-17. században már működtek nyomdák Konstantinápolyban, de ezekben héber, örmény és görög munkákat jelentettek meg. A nyomda eleinte Müteferrika házában működött, majd egy lázadás után áttelepítették a nagyvezír házába. A nyomda 1732-ig volt üzemben. Müteferrika utolsó munkája egy kelet-nyugati szótár lett volna, de ezt halála miatt már nem fejezhette be. A kerengő dervisek Galip Dede kolostorának kertjében temették el. Törökországban és Erdélyben az emlékét mai napig tiszteletben tartják. A Török Nemzeti Könyvtár összegyűjtötte az Ibrahim Müteferrika által nyomtatott könyveket, műhelyében megjelent ősnyomtatványokat.Tizenhét török nyomtatványt tartanak nyilván kiadványaiból, ezek közül tizenhárom 1729-1735 között készült, a maradék négy pedig 1740-1742-ben. Az értékes gyűjtemény huszonhárom kötetből áll, a könyvek összpéldányszáma 12 000-re tehető. A nyomtatványok közül elsőként említhetjük Muhtar as-Sahah két kötetes arab-török szótárát, amelyet fordítója után Vankuli szótárnak neveznek. A másik nagy jelentőségű Katib Celebinek a tengeri háborúkról írt műve, melyben öt rézmetszetes térkép is látható. 1730-ban történeti, orientalista témájú könyveket nyomtatott, ezek közül fontos megemlíteni az utazó históriáját, Tercemei tarihi seyyah, mely az 1720-as afgán-perzsa háborúról szól. A következő Nyugat-India története, melynek érdekessége, hogy egy Ptolemaiosz Klaudiosz utáni csillagászati térképpel rendelkezik. Fontos megemlíteni Tahiri Timur gürgán-t, mely Timur Lenk históriáját tartalmazza. A régi és új Egyiptom történetét, pedig a Tahihi Misrilcedid tartalmazza. A Kalifák rózsakertje Bagdad történetét tárgyalja.
A történeti munkákon kívül megjelentetett egy franciáknak szánt török nyelvkönyvet is (Grammaire Turque). Ibrahim Usulülhikem finizamilümen című könyve a népek kormányzásához való alapvető ismeretekről értekezik. A latin munkákból összeírt Füyuzati miknatisiyye, a mágneses kisugárzásról szóló, 23 levélből álló kötete. A leghíresebb nyomtatványa pedig a Cihannüma, mely világföldrajzi ismereteket nyújt. A szerző más arab, latin és perzsa auktorok tudományos műveiből állította össze művét felhasználva többek között Gerhard Mercator, Abraham Ortelius és Philipp Cluver munkáit. Könyvnyomtatói munkásságának második szakaszában jelentette meg a következő nyomtatványokat: |
