Az író a hazai közvélemény előtt kevéssé ismert szunnita iszlám világba és a folyamatos háborút fenntartó tálib rendszer belső bugyraiba kalauzolja olvasóit. Bin Ladent üldöző, mákföldeket napalmmal bombázó amerikaiak, békés, ám ha kell, elképesztően harcias afgán falusiak, őrült tálib terroristák és tájékozatlan európaiak kavalkádjába csöppenünk. A regény főszereplői olaszok, de a legfontosabb mellékszereplők afgánok és amerikaiak. Nyugat és Kelet, két civilizáció találkozása és konfliktusa. A cselekmény vezérfonala a krimiben megszokott szerelmi gyilkosság, ám ezt a fő vonalat árnyalják és bonyolítják az egzotikus helyszínek és emberek, az európai ember számára egészen különleges, ismeretlen és veszélyes keleti világ.

 

A regény főszereplője, Carmine Grimaldi olasz mérnök Pakisztánba utazik régész feleségével, Chiarával, hogy segítségére legyen az asszonynak leletmentő munkájában. Az átlagos polgári életet élő mérnök azonban gyanútlan áldozatává válik a kikapós régésznő és szeretője cselszövéseinek. Grimaldit nemcsak megölni akarják, de kislányát, házát, egzisztenciáját, az egész életét is el akarják venni. A háború eszményi lehetőséget nyújt a gyilkosság végrehajtására. A szeretők számításaiba azonban hiba csúszik, a mérnök életben marad. Grimaldi halálos sebekkel, eszméletlenül egy eldugott afgán faluba csöppen, vad hegyek közé. Életben marad ugyan, de kis híján teljesen megnyomorodik.

 

Az emberséges falusiak nemcsak az életét mentik meg, hanem új célt és értelmet is adnak kisiklott életének. Az olasz fizikai lábadozásával párhuzamosan szellemileg is újjáéled, barátságra és szeretetre talál az afgán hegyek között, és lassan értékes tagjává válik egy számára korábban idegen és ellenségesnek tűnő közösségnek. Akarata ellenére ugyanakkor mély bepillantást kap a világ első számú ópiumtermelő gazdaságába, és ez megpecsételi sorsát. Újra halálos veszélybe kerül. Fatális félreértés következtében amerikai felderítők tálib terroristáknak nézik a békés karavánt, amely ópiumot szállít. Csak Grimaldi éli túl a támadást, de nem sok öröme telik benne. A tálibok és az amerikaiak tűzvonalában az idegen mindkét oldal számára ellenség.

 

A mérnök, aki korábban egy pisztolyt sem tudott elsütni, szembe találja magát a világ legnagyobb és legmodernebb hadseregének katonáival és katonai elhárításával. Felesége cselszövései és a bürokrácia baklövései következtében ismeretlen tálib terrorista vezérnek hiszik, egyik börtönből a másikba kerül, ahol emberfeletti fizikai és lelki kínokat kell kiállnia. De a kínzások hatására nem törik meg, hanem megedződik és megkeményedik. Sikerül megszöknie, és egyéves hányattatás után, testileg megtörve, de lelkileg megedződve végre hazatérhet Olaszországba. A CIA azonban a nyomában van, és feleségétől sem számíthat túl sok jóra. Grimaldi szembenéz mindkét ellenségével, és kideríti az igazságot, de az egyáltalán nem megnyugtató a számára. Amit végül megtud, attól nemcsak ő döbben majd meg, hanem garantáltan az olvasó is. De erről többet egy szót sem.

 

Meadow A kandahári fogolyban a Leslie L. Lawrence és az Agatha Christie által kitaposott úton halad, néhol kicsit bukdácsolva, de határozottan. Nem áll tőle távol Ludlum összeesküvés-elméletes, CIA-üldözős, sötét világa sem. Nem annyira részletező, mint Follet vagy Ludlum, a történetszövésbe belegabalyodik olykor, a logikai zökkenőkért bőségesen kárpótolja az olvasót a regény drámaiságá-val, pontos hasonlataival, erőteljes dialógusaival, és néha szó szerint lélegzetelállító izgalmaival. A kandahári fogolyt olvasva gyakran úgy érzi az ember, megáll a szívverése az izgalomtól. Nem mellesleg szólva ebből a regényből jobban megérthetjük a tálib rezsim működését, a szunnita iszlám világot és az afgán-amerikai konfliktust, mint akárhány CNN-híradóból.

 

Aki szereti a különleges helyszíneken zajló kalandokat, a realista történeteket és a modern krimit, ne hagyja ki A kandahári fogolyt!

 

(Forrás: Könyvjelző. V. évf., 2. szám, 2009. március-április, 89. o. / Erdei L. Tamás)

 

A térségben fantasztikus építési kultúra bontakozott ki, lakóépületek, hatalmas szállodák, bevásárlóközpontok, sport- és kulturális centrumok, irodaházak, szórakoztató központok fellegvárai épültek és épülnek egymás után. A megbízásokat a világ leghíresebb tervezőirodái kapták, az ő elképzeléseik nyomán öltenek futurisztikus alakot sivatagi városok. Alkotásaikat nem önmagukban kell szemügyre venni, hanem annak tudatában, hogy a sivatagi környezetben megvalósuló formai és technológiai változatosság az egész világ számára kijelöli az építészet fejlődésének irányait.

 

(Forrás: Könyvjelző. V. évf., 2. szám, 2009. márc.-ápr., 58. o. /D. L.)

 

Ilyen kis országból érkezőnek borzongatóak a számok. Kína a világ harmadik legnagyobb, de egyben a legnépesebb állama – 1,3 milliárd lakóval. Területe akkora, mint egész Európáé. S miközben a világ más országai szorongva bukdácsolnak válságtól válságig, a kínai gazdaság vágtat: 2005 óta már a világ hatodik legerősebb nemzetgazdasága, és harmadik legnagyobb kereskedő nemzete. Föl nem foghatom, miért szemlélik Magyarországon annyian lenéző kivagyisággal a nálunk letelepedett és boldogulni akaró kínaiak szorgalmát, miközben arra kéne figyelnünk, hogy nyugati cégek legígéretesebb beruházásaikat viszik Kínába, mert a folyamatosan bővülő piac hatalmas bevételekkel kecsegteti a befektetőket. A könyv Krisztus előtt 6000-től jut el a legmaibb időkig. Nem útikönyv. Nem ajánl kényelmesen teljesíthető turistaprogramot. Annál többet ad. Ismeretanyagot ahhoz, hogyan is közelítsünk Kínához, hogy ne csak nézzük, ha nem lássuk és meg is értsük: mi történik ebben a hatalmas országban.

 

(Forrás: Könyvjelző. V. évf., 1. szám, 2009. január-február, 79. o. / Diósdi László)

 

Kamerájának fókuszában most Tibet áll, mert a tanítások talán itt maradtak fent leginkább a maguk érintetlenségében. Tíz hónap alatt bejárta a tibeti buddhizmus legfontosabb, legérdekesebb helyeit, részt vett különböző szertartásokon, eseményeken, megfigyelte az egyszerű emberektől az egyházi tanítókon át a mindennapi életet, a lelki gyakorlatokat, keresve spirituális hagyományaik titkát. A rendkívüli képanyag – mintegy 200 fotó – és a színvonalában hozzá méltó szöveg plasztikusan mutatja be építészeti emlékeiket, művészetüket, így szemléltetve kultúrájuk sokszínűségét. Áttekinti a tibeti buddhizmus történetét, fejlődését, nagy figyelmet szentelve az indiai Dharamszalában menedéket talált kormány és a diaszpóra mindennapi erőfeszítéseinek, interjúkat közöl a legjelentősebb mesterekkel, élükön Őszentségével, a Dalai Lámával.

 

„A tibetiek több mint ezer éve őrzik Buddha tanításainak teljes anyagát. Ha a tibeti kultúra megsemmisülne, a világ kultúrája ennyivel szegényebb lenne” (a Dalai Láma).

 

(Forrás: FSZEK / Reményiné Lajkó Györgyi)