Az óvoda a főútvonalon volt, az első emeleten. Nagy erkély is volt előtte, ma is megvan. A mama a szemben lévő hatalmas palotában dolgozott, mely akkoriban a Betonútépítő vállalatnak adott otthont. Ott kellett a munkaidő után megjelenni a kötelező szemináriumokon és a Légó gyűléseken. A mama ablaka éppen a szemben lévő házra nézett, azon belül is oda, ahol az óvoda ablakai is az utcára nyíltak. Gyakorlatilag a teljes óvodai munkaidő alatt anyai felügyelet alatt voltam, de azért az óvónőknek is akadt munkájuk velem.

Aznap ünneplőben kellett mennünk. Az óvodásokat – bennünket - kiterelgették a hatalmas balkonra. Elég hosszú ideig rendetlenkedtünk ott, és közben integetni lehetett a mamának, aki kollégáival együtt megtöltötte a szemben lévő ház ablakait, és ugyancsak virágokkal és zászlócskákkal díszítették a délelőtti napsütéses utat.

Egyszer aztán megjelentek a rendőrautók, motoros rendőrök, majd megint semmi. Újabb rendőrautók, majd hatalmas csend.

A konvoj a Lánchídon

(Forrás: Bojár Sándor: Fél évszázad pillanatai Corvina 1980)

Ám hamarosan feltűnt a konvoj. Elöl hét, nyíl alakban haladó motoros, utánuk egy hatalmas, nyitott fekete és nagyon csillogó autó. Az autóban helyet foglaló öltönyösök nem érdekeltek, csak egyvalakire lettem figyelmes. Egy teljesen szokatlan sapkát – mint később hallottam: „Szukarnó”-sapkát viselt. Az illető maga volt Achmad Sukarno elnök, aki mosolyogva integette végig valószínűleg a ferihegyi úttól kezdve az egész várost. Nagyon büszkék voltunk, hogy az ovisoknak is jutott egy lengetés.

"Népközéjáró"-ként

Később csak egyszer, sok évvel később sikerült végigélnem egy ilyen kivezényelt lakossági ünneplést. Daniel Ortega nicaraguai elnök Mongóliába látogatott. Ulánbátor lakosságát arányosan elosztva kivezényelték a repülőtértől a Parlament épületéig az úttest két oldalára. Ilyenkor a máskor gyakran felbukkanó lovasok sem vágtázhattak az aszfalton. Magam kiválasztottam a legjobb helyet, ahonnan legjobban látszott a delegáció konvoja, így az Állami Könyvtár előtt akkor még álló Sztálin-szobor magas talapzatán találtam helyet. Az iskoláslányok és a dolgozó nők színes papírvirágokat szereztek be aznap reggel, és mivel virág nem virág illat nélkül, jó erősen bekölnizték őket Krasznaja Moszkvával vagy azzal, amit éppen kapni lehetett.

A mókás az volt benne, hogy a kivezérelt lakosság nagyobbik része nem tudta, ki is az a „nöhör Ortéga” azaz Ortega elvtárs, de ennek ellenére őszintén örvendeztek érkeztének. Egyszerűen bíztak a hatalomban, biztosak voltak abban, hogy aki hivatalosan eljön hozzájuk pártjuk és kormányuk meghívására, az rossz ember nem lehet. Hát ez a bizalom is hozzájárulhat a boldogsághoz.

Ez nem jött be - J.F.Kennedyvel

Később ez sem ... (Hruscsovval)

De azért próbálkozni kellett ... (Castroval)

Nem is egyszer .... (Maoval)

Mao után Csou is partnernak tűnt (Csou En-laj-jal)

(Forrás: wordpress.com)

Az elnök nagy dandy-nek számított, a róla szóló pletykák bejárták a világot. Persze akkor erről én még mi sem tudtam, de később érdeklődve nézegettem a Marilyn Monroe-val és másokkal készült felvételeit.

Marilyn Monroe-val

(Forrás: wordpress.com)

Sukarnonak hivatalosan nyolc felesége volt, a legfiatalabb közülük egy japán hölgy, aki házasságkötésükkor csak 19 éves volt.

Sukarno Devi, az elnök felesége sem volt egy visszahúzódó alkat. Eredeti neve Naoko Nemoto, és nappal egy japán biztosítótársaságnál, éjszaka pedig hostessként tevékenykedett egy klubban.

Sukarno Dewi fiatalon

És gátlásait levetkőzve

(Forrás: wordpress.com)

Mindez egy muszlim ország vezetőjének feleségével kapcsolatban. Ja, kérem, a modernitásnak is vannak fokozatai. Ezeket a képeket saját maga adta ki egy 1993-as albumban, 53 éves korában kihívva maga ellen a bíróság haragját a „keleti normák és Indonézia méltóságának megsértése” bűnével. A könyvet a bíróság természetesen betiltotta.

Sukarno - 1970-ben, az őt 1965-ben katonai puccsal megbuktató Suharto tábornok házi őrizetében halt meg.