| Keletiek Magyarországon: Selvaraja Yesudian |
 |
 |
 |
| Keletiek Magyarországon | ||||
| Írta: Buffo | ||||
| 2009. május 23. szombat, 00:00 | ||||
|
„Volt egyszer a napsütötte Indiában, Madrász városában egy vézna, beteges kisfiú. Tizenöt éves koráig jóformán minden súlyos betegségen átesett: vörhenyen, tífuszon, kolerán és a trópusi országokban gyakori más betegségeken. Csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Megmaradt, de milyen állapotban! Csont és bőr volt, kis arcán kiütköztek a csontok, szeme beesett, melle behorpadt. … Apja mindent megpróbált vele, hiszen orvos volt, de csak annyit ért el, hogy fiát úgyahogy visszaistápolta az életbe. Iskolába is adta – nem kellett többé otthon feküdnie a nyugágyon –, s ettől kezdve a kisfiú éppúgy élt, mint többi társai. Tornából természetesen felmentették, és otthon is kímélték, vigyáztak rá, a széltől is óvták.”
(A kép forrása: www.yogazentrum-freiburg.de) Így írt Selvaraja Yesudian könyve előszavában. Tizennégy éves korában túlélt egy tüdőgyulladást majd izomsorvadást dignosztizáltak nála. Ekkoriban találkozott jóga mesterével, Mohan Szingh-gel. „Egy fülledt őszi estén elszökött hazulról, s a várostól jó néhány kilométerre fekvő mangóligetben végre megtalálta, akit oly áhítozva keresett: egy hatha-jóga mestert! … Két hónap múlva a madrászi orvos” – Yesudian ugyanis keresztény orvoscsaládból származott – „nem ismert rá saját fiára. Egyenesen járt, mint a cövek, mellkasa domborodni, válla szélesedni kezdett. Egy év múlva tíz centiméterrel nőtt a mellkerülete, karja, combja szinte kétszeresére vastagodott. Az iskolában, anélkül, hogy az angol sportórákon részt vett volna, máról holnapra ő lett a legerősebb.Húszéves korában, atyja halála után egy távoli városban még egyszer meglátogatta mesterét, akinek Isten és a szülei után életét, erejét, egészségét köszönhette. Közölte vele, hogy belső indíttatásra hosszú európai útra indul.” „ … Amikor tizennégy éves beteges fiúként találkoztam vele (=mesterével), és megkérdeztem tőle, mit tegyek, hogy meggyógyuljak vissza-visszatérő betegségeimből, melyek ágyhoz kötöttek, ő a szemembe nézett, és végtelen gyöngédséggel így szólt: - Azt gondoltad, hogy beteg vagy. Most gondold magad egészségesnek! - Milyen furcsa, gondoltam először, hogy az orvostudomány gyógyíthatatlannak tartja az izomsorvadást, a Mesterem mégsem erősítette ezt meg. -Most gondold magad egészségesnek! – ennyi volt egyszerű tanácsa. A szavaiba és a magamba vetett hittel éveken át dolgoztam az irányítása alatt, amíg végül teljesen meg nem gyógyultam. Még az orvoslásban képzett szüleim sem tudtak merész vállalkozásomról, mert a titkot senkinek sem mondtam el. Tudatosan szembeszálltam a természet és a tudomány törvényeivel. Haldokló izmaim új életre keltek, és én bebizonyítottam a szellem tagadhatatlan hatalmát az anyag felett. Következetesen megtanultam, hogy a természet hozzáigazítja magát a szellem igényeihez – az anyag szolgálja a szellemet, és soha nem ellenkezőleg. Számomra a test a szellem külső burka volt, és bármit parancsoltam neki, ő vakon engedelmeskedett. Később számos alkalmam nyílt rá, hogy ezt igazoljam. /1937-ben/ A sors messze repített Indiától, s európai földre, Magyarországon tett le. Sok boldog és békés évet töltöttem Budapesten, és elfelejtettem, hogy egy másik nemzethez tartozom. Nem volt nehéz az új környezethez, a szokásokhoz, a nyelvhez és a mentalitáshoz alkalmazkodnom ...Yesudian Budapesten találkozott Haich Erzsébettel, akivel létrehozták Európa első jógaiskoláját. Yesudian így írta magyarországi évekről: „Amikor megérkeztem Nyugatra, a legkisebb hajlandóság sem volt bennem arra, hogy jógát tanítsak. Orvosi és testnevelési tanulmányaim miatt jöttem, s hogy a nyugati rendszereket összehasonlítsam az indiaiakkal, a világon a legősibbekkel, mivel az orvoslásban jártas szüleim azt szerették volna, ha általam tovább él a családi orvosdinasztia. Mivel a nyugati rendszer teljesen különbözik az indiaitól, néha felkértek, hogy ismertessem az általam osztott elképzeléseket és meggyőződéseket. Eközben bizonyos mértékig kifejtettem a hatha- és a rádzsa-jóga tanítását, mint az emberi elme és test legkiválóbb eszközeit. Az indiai orvostudomány, az ájurvéda arra törekszik, hogy az embert egészként kezelje, és ily módon lehetővé tegye, hogy a betegségek valódi okait megállapításuk. Barátaim közül sokan érdeklődni kezdtek a jóga iránt, és megkértek, hogy tartsak előadásokat és írjak e témakörben. A néhány rövid cikk azonnal visszhangot keltett, én azonban bátortalan voltam a nyilvánosság előtt, és inkább visszatértem tanulmányaimhoz. A sorsnak ugyanakkor más tervei voltak. Bármennyire is vonakodtam, semmi sem tudta megállítani a társadalom minden rétegéből érkező érdeklődők áradatát. Számos barátom szívélyes segítségével megjelent a Sport és jóga című könyv. A sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán kapcsolatba kerültem a Védák, az upanisadok, a Bhagavad Gítá és a jógafilozófia egyik legnagyobb nyugati értelmezőjével, olyasvalakivel, aki a nyugati filozófiában szintén járatos volt, és kitűnően ismerte a Bibliát. E nagyra becsült tanító Haich Erzsébet volt, akinek hatalmas műtermében közösen nyitottuk meg első jógaiskolánkat.” A Sport és jóga óriási siker volt, hatalmas példányszámot érte meg kilenc (!) kiadásban. Az alábbi idézet a szerző második kiadáshoz írott előszavából származik. „... Az az őszinte érdeklődés, amelyet Sport és Jóga című munkám a magyar olvasóközönség körében keltett, s a hozzám érkező nagy tömeg levél, valamint az a körülmény, hogy könyvem tízezredik példánya ma hagyja el a sajtót, igen nagy örömmel tölt el, mert megerősíti egy régi hitemet: a magyar és az indiai nép közötti rokonszenvet és láthatatlan lelki kapcsolatot. A Keletről jött magyarság a Nyugat civilizációja és anyagiassága ellenére is megőrizte magában az ősi puszták romlatlan lelkületét, a Természet nagy titkai iránti lelki fogékonyságát, az Igazság iránti csodálatos érzékét. Ezért megérti India ősi üzenetét, egészségszabályait és több évezredes »sportját« is, melyeket könyvemben eléje tártam. Adja az ég, hogy a Hatha-Jóga áldásos tanításai még szélesebb körben terjedjenek el a baráti magyar nemzet körében. Könyvem második kiadását a magyar ifjúságnak, a magyar sport-, levente- és katonai oktatóknak ajánlom a nemes magyar nemzet iránti szeretetem jeléül. … ” A második világháborúban Yesudian szovjet hadifogságba került, ahonnan szerencsésen hazatért. A hadifogság idején azonban számos új élmény és állapot megtapasztalásában volt része, amiről az alábbiak szerint írt: „Az elkövetkező éjjelek egyikén különös sorsomon eltűnődve üldögéltem. Nem tudtam megállni sírás nélkül, nem az önsajnálat vagy a reménytelenség miatt, hanem azért, mert annyira szenvedtem a metsző hidegtől. A testem nemigen birkózott meg a kegyetlen tél megpróbáltatásaival. Ekkor valami különös dolog történt. Dermedt állapotot érzékeltem, mely a fejemtől indult, és fokozatosan terjedt a lábujjaim felé. Olyan volt, mintha a testem többé nem tartozna hozzám. Milyen csodálatosan jött el hozzám a halál – gondoltam –, hogy megszabadítson a szenvedéstől, mely nagyobb annál, mint amit el tudok viselni! Miközben arra készültem, hogy elhagyom a testet, múltam filmkockái peregtek le előttem, mintha az egész egy mozivásznon jelenne meg. Majd a jelen és a jövő villant át az agyamon. Hogy ez percek vagy órák alatt zajlott-e le, azt nem tudnám megmondani. Úgy tűnt, az idő és a tér kitágult, de mivel voltak még teendőim és visszafizetendő adósságaim, hatalmába kerített a vágyak fergetege. Láttam az eljövendő dolgokat: hatalmas tömegeket magam mögött, akik mind a távoli látóhatár felől jövő fénysugár felé fordultak. Egy ellenállhatatlan kényszer mágnesként húzott vissza úgyszólván élettelen testembe. »Soha ne mutasd ki álmélkodásodat « – hallottam belülről újra meg újra, az égzengésnél is hangosabban. Úgy éreztem magam, mintha nem lennék egyéb, mint egy hatalmas, lüktető szív. Leírhatatlan béke telepedett rám, s más emberként keltem fel a helyemről. Ez után az élmény után ráébredtem, hogy az ember számos életet átélhet egyetlen életen belül. A határtalan szenvedés felgyorsíthatja a szellemi fejlődést anélkül, hogy ismételt születésekre lenne szükség. Ilyen váratlan viszontagságok idején tanultam meg megvalósítani azokat a csodálatos igazságokat, melyeket Mesterem erdei remeteségében kaptam. Az igazságot először halljuk, majd látjuk, végül pedig felismerjük – tanították a régi korok bölcsei. Az igazság az élet harcmezején válik szükségessé. Az, amit gyermekkoromban több százszor elismételtem, azon a napon felismerésemmé és meggyőződésemmé vált – saját Önvalóm segítségül hívása: -Vezess engem a valótlanságból a Valóságba, a sötétségből a Fénybe, a halálból az Életbe! Egy beavatási folyamaton mentem keresztül. Az egyiptomi nagy piramis beavatási kamrája helyett ez milliók tömeges beavatása volt, akik a halál torkában voltak, és halhatatlan lelkekként léptek ki belőle. Lényegtelen, hogy valaki tudatosan éli meg ezt a nagy átalakulást, vagy sem. Mindazonáltal ez minden emberi lényben végbemegy számos élet folyamán, amikor szembe találja magát a rá kirótt tapasztalatokkal. Én fenntartás nélkül engedelmeskedtem a bennem lakozó magasabb erő parancsainak. Éreztem védelmező szárnyait körülöttem, miközben átvezetett a halál árnyékának völgyén, és semmitől sem féltem. Ez után az egyedülálló élmény után, hogy ilyen tudatosan találkoztam a halállal; azután, hogy felismertem: az isteni Önvaló nem ismeri a halált, hiszen maga az Élet; azután, hogy felismertem azt is, hogy szellem vagyok, mely soha nem született, és ebből következően soha nem is fog meghalni, meg voltam győződve arról, hogy orosz fogságom már nem tarthat soká.” „A jógaiskola és a családi ház részleges újjáépítése után visszaköltöztünk régi épületünkbe. A jóga iránti kezdeti érdeklődés egy kicsit sem lankadt. Ellenkezőleg, egyre nőtt, és mindez olyan mértékben, hogy tevékenységünk érdekelni kezdte az új kormányt. A kommunista rezsim számos tagja járt az óráinkra, akik úgy találták, hogy a jóga nem áll ellentétben elképzeléseikkel és eszményeikkel. A későbbiekben nyilvános előadásaink nagyobb tömegeket vonzottak, mint valaha. A politikai körök ugyanakkor bizalmatlanná váltak, és megtagadták az engedélyt arra, hogy a jóga elképzeléseit és igazságait nyilvánosan hirdessük. Bár én fogadkoztam, hogy a jóga minden politikai tényezőtől mentes, erőfeszítéseim hiábavalónak bizonyultak, és iskolánkat bezárták. Az ellenszegülés helyett úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk, és hagyjuk, hogy azon általunk elvetett mag önként növekedjen azon emberek ezreinek a szívében, akik jártak hozzánk.” Yesudian Haich Erzsébettel együtt 1948-ban elhagyta Magyarországot és Svájcban telepedett le, ahol több jógaiskolát is létrehozott. „Haich asszony és jómagam szomorúan váltunk el minden kedves barátunktól és a nagy családtól, amit létrehoztunk, és készülődni kezdtünk Kalifornia felé. A Védánta Központban tett rövid látogatásunk után Indiába szándékoztunk menni, és a faj megújításán munkálkodni. Haich asszony sokszor beszélt nekem a Jungfrauról, egy gyönyörű svájci hegyről, amelyen Európa legmagasabban fekvő hegyi vasútja fut, a tengerszint felett 3300 méter magasságban. Így amikor azt javasolta, hogy menjünk el egy hétre szabadságra Svájcba, én el voltam ragadtatva az ötlettől.” Haich Erzsébet nyolcvankilenc éves koráig aktívan részt vett a jógaoktatásban; Selvaraja Yesudian pedig életének utolsó éveiig tanított a zürichi iskolában. Mindketten Zürichben hunytak el, Haich Erzsébet 1994-ben kilencvenhét évesen, Yesudian pedig 1998 őszén, nyolcvankét éves korában. (Forrás: Selvarajan Yesudian: Sport és jóga. Budapest, 1943.)
|
