|
Keletiek Magyarországon: Kim Ir Szen, 1956 |
 |
 |
 |
|
Keletiek Magyarországon
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 27. szerda, 00:00 |
|
Csáki József mesterszakács volt. Borossebesben született 1912-ben, ám szülővárosa egy idő után külfölddé vált. Könyve 1959-ben jelent meg A konyhamészáros kézikönyve címmel, melyet nem kisebb gasztronómiai személyiség lektorált, mint Túrós Lukács. | Csáki József mesterszakács |
| |
A kukták okítása mellett Csáki József számos helyen tevékenykedett séfként, így a Royal Szállóban, a Nemzetiben vagy a Vörös Csillag Szállodában a Széchenyi hegyen. Végigfőzte a világot: Lipcse, Brüsszel, Bejrut, Tbiliszi és Bécs is megkóstolhatta főztjét. Így esett, hogy Kim Ir Szen magyarországi látogatásakor, amikor a Vörös Csillag Hotelben szállásolták el, Csáki József főzött a Nagy Vezetőnek. | Kim Ir Szen Budapesten Rákosi Mátyással és Apró Antallal 1956-ban |
| |
(Forrás: 1956-os Intézet Közalapítvány fotóadatbázisa) A lakás lassan megtelt koreai ajándékokkal, festményekkel, ajándéktárgyakkal, sőt, még koreai gyógyszereket is hoztak az idős embernek. Így vált mesterszakácsunk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim Ir Szen múzeumainak egyik, külföldre kihelyezett élő darabjává, mely múzeumot illett – sőt, erősen ajánlott volt - meglátogatni, ha az ember Koreából eljutott Magyarországra. Derék mesterszakácsunk így belekerült abba a dicsőséges múzeumsorozatba, melynek egyik eleme például az a fa volt Koreában, ahonnan Kim Ir Szen elvtárs gyermekkorában csúzlival lőtte az ellenséget, és melyet azóta is a többi ilyenféléhez hasonlatosan mutogatnak a külföldi vendégeknek és természetesen a szent Kim Ir Szen zarándoklaton résztvevő helyi lakosságnak. Egy nap aztán jött a telefon. A Nagy Vezető eltávozott. Csákit meghívták a követségre kondoleálni. Jött volna érte egy nagy fekete autó, de csak egy vajszínű Zsiguli ált rendelkezésre, így a Zsigulival érkezett meg a Kopja utcába, ahol akkor még működött a követség. (Forrás: flickr.com) A kapuban komor emberek adtak rá gyászszalagot, majd bevezették egy terembe, ahol a Nagy Vezető képét rengeteg virág és koszorú vette körül. A teremben rajta és feleségén kívül nem volt más, csak egy kéttagú videobrigád, aki filmre vette az odaérkező részvétnyilvánítók meghajlását. Észak Korea összes külképviseletén ez volt a menetrend. Mindazok az emberek, akik valaha, valamilyen módon kapcsolatba kerültek az országgal – és ez a kapcsolat nem volt kritikus szemléletű – meghívták a helyi követségekre, és filmre vették részvétnyilvánításukat, mely részvétnyilvánítás szigorúan a koreai menetrend szerint zajlott. Az így fölvett filmeket pedig hónapokon keresztül mutatták az állami televízió adásában. Természetesen időről időre azóta is kiemelnek egy-egy fontosabb kondoleálást, és hosszasan vetítik ezeket azóta is a mikor megfelelő alkalom adódik rá. És hát minden nap, minden órájában adódik ilyesmire alkalom. Jómagam akkoriban már évek óta vezettem egy olyan klinikát, amelyen többek között koreai orvosok is dolgoztak. Mindig volt egy komisszár is velük, aki egyrészt a tolmács szerepét töltötte be, másrészt a klinikai tevékenység mellett igyekezett piacra dobni az ország szupertermékeit, mint például azt a mágneses tárcsácskát, melynek közepén lévő lyukon rágyújtás előtt ha áthúztuk cigarettánkat, akkor lényegesen kevesebb mérgező anyag jutott a szervezetünkbe. Az üzlet azonban valahogy mégsem lángolt fel, és nem dobta fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság GDP-jét. A Nagy Vezető halálhírekor felhívott telefonon a követségi „szakember”, aki azon kívül, hogy intézte a tolmácsi, komiszári teendőket, és orvosi felügyelő (= nem az orvosi ellátás minőségét értem ezalatt, hanem az orvosokra való felügyeletet, miszerint nehogy a koreai orvosok olyasmit tegyenek vagy olyasmiről szerezzenek információt, ami nem az ő fülüknek vagy lelküknek volt szánva) is volt egyszemélyben. Elmondta, hogy mivel olyan régen dolgozunk együtt, megtiszteltetésnek vennék, ha kifejezném részvétemet a Nagy Vezető jelképes ravatalánál a követségen. Amikor eljött a nagy nap, kora reggel elmentem a Lehel piacra, hogy friss virágcsokrot vásároljak kedvenc Nagy Vezetőmnek. Mi lehet a helyénvaló virág ilyenkor? A vörös szegfű mellett döntöttem, feltételezve, hogy ezzel okoznék örömet az elhunytnak – ha még élne. A piacról való hazaérkezésem után nem sokkal megérkezett a Zsiguli, és amikor be akartam szállni, eszembe ötlött, hogy a virágcsokor fölt maradt a lakásban. Szóltam Csang elvtársnak, hogy vissza kell mennem a virágcsokorért, de ő csak annyit mondott: - Hagyja csak! És kinyitotta az autó csomagtartóját. A csomagtartóban egy hatalmas koszorú feküdt, rajta egy óriási gyászszalaggal, melyen a következő felirat díszelgett: „Fájdalommal megtört szívvel búcsúzom a Nagy Vezetőtől. Nagy Zoltán” Nem volt több megjegyzésem. Később tudtam meg, hogy Csáki úr is hasonló szövegű koszorút vitt a szimbolikus ravatalra, melynek szövege hasonló volt az enyéméhez, de ő csak később értesült e nemes, koszorúrendelési cselekedetéről, amikor azt kezébe adták, hogy helyezze el a ravatalon. A követségre érve a kapuban az orvosaim fogadtak teljes díszben, sötétkék öltöny és Kim Ir Szen jelvény. Ekkor jutott eszembe, hogy a kötelező jelvényt a munkanapokon már nem hordták, ami azért jelenthette akár a rendszer lazulásának egy megnyilvánulását is. Ekkor azonban minden visszaállt. Karomra húzták a fekete gyászkarszalagot, kioktattak teendőimről, majd bevezettek abba a feldíszített terembe, ahol máskor kávéval vagy teával vendégelték meg az odatévedteket. Az orvosok egyébként elképesztő tudással rendelkeztek a kínai-koreai orvostudomány terén. Gyógyíthatatlan betegek gyógyítását ugyan nem vállalták, de az olyanokat, akiket elvállaltak, mind meggyógyították, legyen a gond akár valami akut, mozgásszervi traumából eredő fájdalommal járó mozgásképtelenség, akár az „állatorvosi ló” valamelyik példánya. 90-95%-os hatásfokkal dolgoztak, így a magyar egészségügyi rendszert – de az európait is – bőven lepipálták tudásukkal és hatékonyságukkal. Ez ugyan nem nehéz feladat, hisz egy olyan orvosi rendszer, amely egy régi hagyományra – a görög medicinára - alapulva tapasztalati úton próbál továbbfejlődni, de alapvető ismeretek hiányában van, és reformjait mindössze az anyagi erőforrások átcsoportosítására és a kórházi ágyszám csökkentésére koncentrálva próbálja megvalósítani, könnyen legyőzhető. Nem sokkal a temetési ceremónia után az orvosokat visszarendelték hazájukba, ahonnan még néhányszor, rövid időszakokra visszatértek Magyarországra, és számos beteg embert szabadítottak meg olyan egészségügyi problémáiktól, melyeken a magyar orvostársadalom nem volt képes enyhíteni, ám egyszer elmaradtak, és azóta sincs hír róluk. A „Kedves Vezető” – Kim Ir Szen fiacskája – nyilván másképpen jelölte ki a követendő utat számukra. Csáki egyébként egyazon évben született Kim Ir Szennel, így az észak-koreai új időszámítás, mely 1912-ben kezdődik – a „dzsucse” -az ő születési évét is jelöli, nem csak a Nagy Vezetőét. A korabeli sajtó is megemlékezett Kim Ir Szen elvtárs magyarországi látogatásáról. Lássunk hát néhányat a számos cikk közül, melyek kiválóan éreztetik a kor hangulatát. Kim Ir Szen elvtárs a koreai gyermekek között A koreai kormányküldöttség tagjai hétfőn délután meglátogatták Budapesten élő kis honfitársaikat, a hűvösvölgyi Kim Ir Szen iskolát. Hétfőn korán keltek a koreai fiúk, lányok, előkészítették szép ruhájukat, nagy gonddal kötötték meg a piros úttörő-nyakkendőt. Ebéd után siettek az iskola kertjébe, várni a kedves vendégeket. Amikor Kim Ir Szen elvtárs elsőnek belépett a kertkapun, megindult a gyermekek feltartóztathatatlan áradata. Az ujjongó fiúk és lányok közrefogták valamennyiüket, s boldog volt, aki csak megérinthette Kim Ir Szen elvtársat, vagy Pak Den Ajt. | Kim Ir Szen és a gyerekek |
| |
Hogy készültek erre a napra! Néhány héttel ezelőtt a rádióból hallották, hogy Kim Ir Szen elvtárs vezetésével kormányküldöttség jön Európába. Másnap reggel a nagy izgalomban szinte meg sem lehetett kezdeni a tanítást; a gyerekek tanakodtak, hogyan lehetne írni Rákosi elvtársnak, megkérni őt arra, hívja meg Budapestre a küldöttséget. Az igazgatónő csak mosolygott, s biztatta őket, kezdjenek hozzá a levél megfogalmazásához. Mire azonban a levél elkészült, megjött a hír az iskolába, hogy a koreai kormányküldöttség ellátogat Magyarországra is. Persze, ettől az izgalom nem csillapodott le, sőt napról napra nőtt! Mindenki ajándékok készítéséhez fogott, kis hímzéseket, rajzocskákat, lombfűrészmunkákat, díszdobozokat dugdostak a gyermekek; a kultúrcsoport felvillanyozódott. A tanulási szorgalom egyszeriben még nagyobb lett, a "szobarend" még pedánsabb. A szakkörök szokások tanévvégi kiállítását is előrehozták tíz nappal, hogy minél többet tudjanak megmutatni Kim Ir Szen elvtársnak az iskola életéből. S most, hétfőn ott volt a gyermekek között Kim Ir Szen elvtárs. Tekintete mély meghatottságot tükrözött, amikor a gyermekek kézen fogták (hogy aztán a látogatás végéig el se eresszék), s vitték, vezették a kertben rögtönzött szabadtéri színpadhoz. Bájos műsorral kedveskedtek a vendégeknek; volt ebben koreai dal és tánc is, bizonyságul, hogy a haza szeretete mindegyikük szívében ég, s volt magyar dal és tánc is. Ki nézhette volna derű, nagyon-nagyon jó érzés nélkül, amikor a koreai kislányok friss éneke felhangzott: "Megkérem a lisztesmolnárt, őrölje meg a búzámat." Kim Ir Szen elvtárs és a kormányküldöttség tagjai sokat tapsoltak a tehetséges, kedves gyermekeknek. Aztán előállt egy kislány:
- Kultúrműsorunk véget ért. Nagyon kérjük Kim Ir Szen elvtársat, most ő beszéljen nekünk az otthonról, a hazáról.
Körbeálltak, s feszült érdeklődéssel hallgatták, mit mond Kim Ir Szen elvtárs.
- Korea újjáépítése jól halad, gyerekek - mondotta. - Amikor ti pár évvel ezelőtt eljöttetek hazulról, országunk még romokban volt. Azóta már sok gyár, iskola, kórház, kultúrház felépült. Otthon a gyerekek szorgalmasan tanulnak, készülnek az előttük álló feladatokra. Igaz, hogy még nem tanulhatnak olyan jó körülmények között, mint ti, de a helyzet egyre javul ebben is. Azt akarjuk, hogy hazánkban minden gyereknek lehetősége legyen a tanulásra, a falusiaknak is. Azt akarjuk, hogy széleskörű legyen a középiskolai oktatás. Építünk technikumokat, főiskolákat, egyetemeket.
Az egyik fiúcska megkérdezte:
- Milyenek most városaink? - A mi városaink még nem olyan szépek, mint az, ahol ti most éltek, Budapest. De felépítjük hazánkat, sok szép várost fogunk építeni. Jól tudjátok, hogy a hosszú japán elnyomás megbénította hazánk fejlődését, ipar tekintetében nagyon elmaradtunk. Most azonban hatalmas lehetőségeink vannak, hogy sokat pótoljunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítik építőmunkánkat, gyáraink építését, új állami gazdaságok életre hívását.
Ezután arról szólt Kim Ir Szen elvtárs, hogy a felemelkedő, fejlődő szabad Koreának sok-sok szakmunkásra van szüksége. A haza azt várja, hogy Magyarországról is jól képzett ügyes szakemberek térnek majd vissza. Ezért nagyon kérte a fiúkat, lányokat: tanuljanak jól, ezzel válaszoljanak a haza bizalmára és a magyar emberek szerető gondoskodására. Nagy taps közben mondta: -Erősítsétek ezer szállal a magyar és a koreai nép barátságát. Szeressétek a magyar népet! A beszélgetés során elmondta, nagyon örül, hogy otthon majd beszámolhat arról; erős, egészséges, derék, szorgalmas, hazaszerető koreai gyerekek nevelkednek Magyarországon, mindezért köszönetét fejezte ki a magyar népnek, s közelebbről: Margittay Valériának, a Kim Ir Szen iskola igazgatónőjének, valamint az iskola többi pedagógusának és dolgozójának.
De aztán neki is volt kérdeznivalója:
-Hogy állunk a tanulással?
Egy koreai gyereknek sem kellett a kérdés után elsomfordálnia Kim Ir Szen elvtárs közeléből. Az iskola 250 növendékének félévi átlaga 4,23 volt, s valószínűleg nem lesz rosszabb az év végén sem. Az idén tizennyolcan érettségiztek, mindannyian ragyogóan - mondta az igazgatónő. Előrehúztak egy piruló diákot, Ma Csang Szut, aki magyar irodalomból úgy érettségizett, hogy az elnök szerint a felelete becsületére vált volna akármelyik kitűnő magyar tanulónak is. Még egy séta következett az iskola és internátus épületében. A koreai vendégek nagy-nagy örömmel tapasztalták, milyen jó, egészséges körülmények között élnek, tanulnak a koreai gyermekek Budapesten. Kim Ir Szen elvtárs többször is kifejezte köszönetét az őt kalauzoló tanároknak. Az intézet emlékkönyvébe beírta nevét. Bejegyzésében forró köszönetet mondott a magyar kormánynak a testvéri segítségért és éltette a koreai és a magyar nép barátságát. Az idő gyorsan elszaladt, a küldöttség tagjai búcsút vettek a gyerekektől, akik még bizonyára hosszú-hosszú ideig visszaidézik majd a találkozás részleteit. Koreaiak találkoztak egymással hétfőn délután. De ez a találkozás - úgy érzem - a magyar és a koreai nép barátságát is erősítette. Vető József (Szabad Nép, 1956. június 23) Kim Ir Szennel Koreában A nép képzelete legendákat sző arról, akit nagyon szeret. A fiatal 20 éves Kim-Ir Szen-ről - aki a vadregényes Cambok-hegységben a szabadságárt küzdő népe élén állott - az a hír járta, hogy nem fogja a golyó.
Co Gi Cson, a legnagyobb koreai költő pompás eposzában, a Pektuszánban örökíti meg a nép hősi harcait. A partizánok már négy napja nem ettek. Az egyik legény borjút lop a faluban, hogy élelemhez juttassa bajtársait. Kim Ir Szen kemény parancsot ad, a borjút vissza kell vinni gazdájához. "A parasztokra támaszkodunk, ők a szövetségeseink, nem lophatjuk meg őket. Aki ilyet tesz, az a mi ellenségünk, az a japánokkal cimborál." Másnap a parasztok maguk hoztak élelmet az éhező partizánoknak.
Két évvel ezelőtt, amikor Koreába kerültem, sokat hallottam már róla, mielőtt még találkoztunk. Tyán Cu Ik, a Tudományos Akadémia főtitkára például elmondta, hogy kihallgatáson jelent meg egyszer Kim Ir Szen-nél. El volt rá készülve, hogy a fogadás legfeljebb öt percig tart, hiszen legalább harmincan vártak az előszobában. Kim Ir Szen-t azonban minden érdekelte: az Akadémia épülete, a tudósok lakásviszonyai és életkörülményei a kandidátusképzés, a haladó hagyományok feltárása, a műemlékbizottság munkája, de legjobban a koreai nyelv és történelem.- Nem tudjuk eléggé a saját anyanyelvünket és nem ismerjük történelmünket. Ezen segíteni kell és ez az Akadémia feladata - mondta Tyán Cu Ik-nak. Kim Ir Szen szívügye az iskola, a népnevelés. Nem véletlen, hogy Korea legszebb épületei az iskolák. A Kim Ir Szen Egyetemnek külön üdülője és önálló gazdasága van. Gyakran ellátogat oda és megjelenik a középiskolákban is, ahol elbeszélget a tanulókkal és nevelőkkel. 1954 őszén találkoztam vele először szovjet fogadáson. Amikor bemutattak, erősen megszorította a kezem és mosolygott. Koreaiul beszélgettünk. (Forrás: bbs.chinadaily.com.cn) - Már hallottam önről - mondotta. - Ön írta a magyar-koreai szótárt. Érdekel bennünket a magyar és a koreai nyelv kapcsolata, sajnos keveset tudunk nyelvrokonságunk kérdéséről.
Mindenkitől kérdezett valamit és ami csak igen nagytudású és szerény emberekre jellemző, nem szégyellte kimondani azt, hogy nem tudom. Állítólag tőle származik ez a mondás: ha nem tudod, ne tégy úgy, mintha tudnád.
Második találkozásunk a magyar követség fogadásán történt, 1955. április negyedikén. Akkor már mint ismerőst üdvözölt, azt kérdezte, hogy hány középiskola van Magyarországon és mennyi nálunk az egy személyre eső évi átlag húsfogyasztás? Egyébként pompásan érezte magát nálunk, s ezt meg is mondta. Kedvesen beszélgetett mindenkivel, tréfálózott és úgy tapasztaltam, nincs rossz véleménye a magyar borról és a magyar konyháról sem.
(Itt jegyezném meg, hogy nem tudni, mi volt a Csáki József által Kim Ir Szen részére készített menü, ám vannak olyan ételek, amelyek Csáki József nevéhez kötődnek. Nem lesz haszontalan megismerni őket. Íme: Csáki töltött rostélyos Hozzávalók (10 személyre): 1,40 kg rostélyos, 40 dkg zöldpaprika, 20 dkg paradicsom, 10 dkg füstölt szalonna, 30 dkg hagyma, 20 dkg zsír, 5 tojás, 4 dl tejföl, 5 dkg liszt, 2 kávéskanál pirospaprika, só, bors. Elkészítése A rostélyost 10 szeletre vágjuk, vékonyra kiverjük, sózzuk. A hagyma felét a zöldpaprikát, paradicsomot szeletekre, a szalonnát kockákra vágjuk s tojásos lecsót készítünk. Az összevágott hagymát és a szalonnakockákat zsíron üvegesre pároljuk, majd megpirítjuk. Rárakjuk a paprikát, paradicsomot, és addig főzzük, míg a levét elfövi. Sózzuk, borsozzuk, ha kell, egy kis pirospaprikát is adunk hozzá. Az öt felvert tojást egy pici liszttel sűrítjük, a lecsóra öntjük, összegöngyöljük és zsineggel átkötve, lisztben megforgatjuk. Forró zsírban átsütjük. A hagyma másik felét apróra vágjuk, zsíron megfonnyasztjuk, kis pirospaprikát teszünk rá, és vízzel felengedve, pörköltlevet készítünk, paradicsommal, zöldpaprikával is ízesíthetjük. Belerakjuk a töltött rostélyosokat, és puhára pároljuk. Ha a hús megpuhult, a levét a liszttel, tejföllel elkevert habarással besűrítjük, még néhány percig forraljuk. Tálalás előtt a tekercsről a zsineget lebontjuk és egy húsgöngyöleget 3-4 szeletre vágva a tálalásnál a tejfölös mártás tetejére helyezzük, zöldpaprika és paradicsomkarikával díszítjük. Vajas galuskát adunk hozzá. Csáki töltött angolna Hozzávalók (10 személyre): 1,8 kg angolna, 1 zsemle, 3 nyers tojás, 20 dkg zöldpaprika, 15 dkg paradicsom, paradicsompaprika, 6 dkg zsír, 3 dl tejszín, só, törött bors, reszelt szerecsendió pirospaprika, vöröshagyma, babérlevél, citrom, zöldség. Elkészítése Az angolnát a hasánál felhasítjuk, belét kivesszük, a fejét, farkát levágjuk. A gerinccsontot kiemeljük és a húst nagy szeletté formázva, enyhén besózzuk. A formázásnál leesett húst a tejbe áztatott zsemlével finomra ledaráljuk, és sóval, borssal, pirospaprikával, szerecsendióval ízesítve összekeverjük. A kicsumázott zöldpaprika felét, a kimagozott paradicsomot, meg a tojások keményre főtt fehérjét apró kockákra vágjuk, és a ledarált húsba tesszük. A töltelék rózsaszínű legyen. A tölteléket a kiterített halszeletre kenjük, a halat összetekerjük, és celofánba szorosan becsavarva, zsineggel átkötjük. Hagymás, citromos, babérleveles, zöldséges sós vízben megfőzzük, és tálalásig melegen tartjuk. A halfejből és a csontokból halpörköltet készítünk. Átpasszírozzuk, és tejszínes habarással besűrítjük. A halat kicsomagoljuk, felszeleteljük, és a paprikás mártás tetejére fektetjük, paradicsomkarikákkal díszítjük. Buffo megjegyzése)
Utoljára akkor találkoztam vele, amikor a harmadik koreai pártkongresszusra meghívott Köböl és Végh elvtársakat vártuk a phenjani repülőtéren. Hűvös áprilisi délelőtt volt, a repülőgép egy kicsit késett. Kim Ir Szen barátságosan kezet fogott a diplomáciai testület megjelent tagjaival, váltott velük néhány szót és a repülőtér dolgozóival kezdett beszélgetni. - Alacsony a váróterem és kicsinyek az ablakok - mondta, majd érdeklődött a munkások ellátása felől, megkérdezte, milyen folyóiratok állnak a külföldi vendégek rendelkezésére, mit olvasnak szívesen várakozás esetén az utasok. Ha koreaiakkal beszél az ember Kim Ir Szen-ről, büszkén említik: még fiatal, de tapasztaltabb, mint az öregek. A koreai nép bölcs vezetője néhány napon belül Magyarországra látogat. Sövény Aladár
(Világ Ifjúsága, 1956. június 17.) Hatalmas lelkesedés fogadta Budapest Kim Ir Szen elvtársat és a koreai kormányküldöttség tagjait | Az elnököt úttörők köszöntötték a repülőtéren |
| |
Vasárnap délben szállt le a ferihegyi repülőtér betonpályájára az a román különgép és két kísérőgép, amely kedves vendégeket hozott Budapestre: Kim Ir Szen elvtársat, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét és a koreai kormányküldöttség tagjait. Rákosi Mátyás, Hegedüs András, Apró Antal, Bata István és Boldoczki János elvtársak léptek a géphez. An Jen elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete kíséretében. Amikor a különgép ajtaja kinyílt és a tolólépcsőn megjelent szürke nyári ruhában, mosolyogva Kim Ir Szen elvtárs, Budapest népének képviselői - akik tömegesen jöttek el fogadására -s a hazánkban tanuló koreai fiatalok hatalmas lelkesedéssel köszöntötték a várva-várt vendéget. Majd egymás után tűntek fel a repülőgépek ajtajában a koreai kormányküldöttség tagjai: Pok Den Aj, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnökhelyettese. Kim Ben de, az Észak-Koreai Ifjúbarátok pártja Központi Vezetőségének elnökhelyettese. Csio Kim Szoa, a "Kim Csak" Politechnikai Intézet igazgatója. Han Gi Csan, a "Kim Csak" Kohászati Művek egyik részlegének vezetője a munka hőse. A küldöttséghez csatlakozott An Jen nagykövet is. Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke üdvözlőbeszédében hangsúlyozta: "Népünk mint testvérét fogadja önöket, a hős koreai nép küldötteit, amely nép annyi áldozatot hozott országa szabadságának és függetlenségének védelméért és az egész világ békéjének megőrzéséért." Kim Ir Szen elvtárs és a kormányküldöttség tagjai ezután hosszan elbeszélgettek pártunk és kormányunk vezetőivel. Budapest népének képviselőivel és a hazánkban tanuló koreai fiatalokkal, majd elhagyták a ferihegyi repülőteret.
A koreai kormányküldöttség vasárnap délután részt vett az Országházban rendezett fogadáson, amelyet a párt és a kormány vezetői adtak tiszteletükre. Ezután került sor a vasárnap délutáni program egyik legkedvesebb részére: Kim Ir Szen elvtárs és a kormányküldöttség tagjai hosszas sétát tettek a Margitszigeten, ahol a budapestiek hamar felismerték, szeretettel köszöntötték és elkísérték egészen a sziget felső részéig a sétáló vendégeket. | A koreai küldöttség a margitszigeti romokkal ismerkedik |
| |
A koreai kormányküldöttség ezután a Népstadionban megtekintette a Bp. Vasas – Bp. Dózsa bajnoki labdarúgómérkőzést, majd részt vett a tiszteletére rendezett operaházi díszelőadáson, ahol Kim Ir Szen elvtárs és a koreai kormányküldöttség tagjai, a párt és kormány vezetői, a diplomáciai képviseletek vezetői előtt nagy sikert aratott a „Bihari nótája” című magyar táncjáték. | Kim Ir Szen, Pok Den Aj, Apró Antal és Rákosi Mátyás - elvtársak, egymás között |
| |
Tegnap délelőtt a koreai kormányküldöttség megkoszorúzta a hazánk szabadságáért és függetlenségéért életüket áldozott magyar hősök, valamint a felszabadító szovjet hősök emlékművét. Délben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, An Jen elvtárs és felesége adott fogadást Kim Ir Szen elvtárs és kormányküldöttség tagjai tiszteletére a városligeti Gundel étteremben, ahol megjelentek a párt és kormány vezetői, valamint számos budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagjai. A meleg baráti hangulatban lefolyt fogadáson több pohárköszöntő hangzott el. (Magyar Ifjúság, 1956. június 19) (http://szabadnet.origo.hu) Kim Ir Szen Kim Szong Dzsu néven született 1912. április 15-én Phenjan közelében egy parasztcsalád három fia közül a legidősebbként. Szülei a japán megszállók elől Kínába menekültek, Kim itt járt iskolába. Tanulóévei hamar véget értek, mert „felforgató tevékenység” miatt 17 évesen letartóztatták. Szabadulása után japán-ellenes gerilla csoportokban harcolt. 1931-ben lett a kommunista párt tagja, egy jobbára koreaiakból álló partizánegység parancsnoka és vette fel egy korábbi legendás japánellenes partizán nevét, a Kim Ir Szen nevet. 1941-ben a japánok kiszorították őket Kínából, Kim Szibériába vonult vissza. A szovjetek kiképzőtáborba küldték, ahonnan 1945 szeptemberében a Vörös Hadsereg őrnagyaként bukkant elő - az észak-koreai gyerekek még ma is azt tanulják, hogy Kim ezen idő alatt hazájában harcolt a japán ellenség ellen. A szovjetek azt a feladatot adták neki, hogy szervezze meg az átmeneti kormányt az általuk megszállt Koreában. 1948-ra vált nyilvánvalóvá, hogy a félsziget újraegyesítése nem lehetséges, mert a szovjetek és az amerikaiak nem tudtak megegyezni a jövendő állam irányultságáról. Amikor 1948. szeptember 9-én életre hívták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Kim hivatalosan is miniszterelnök lett, ezt a funkciót 1972-ig töltötte be, majd az államfői posztra emelte magát. 1949-ben a népi demokráciák mintára egyesülő, egyetlen pártként megmaradt Koreai Munkapárt vezetője is lett, a következő évben Sztálin engedélyével és támogatásával megtámadta Dél-Koreát. Seregei néhány hónap alatt majdnem az egész országot elfoglalták, de az amerikaiak vezette ENSZ-erők ellentámadása Kínáig vetette vissza őket. Kim csak a kínai beavatkozásnak köszönhetően maradt hatalmon. Az 1953-ban megkötött tűzszünet véglegesítette Korea megosztottságát.
| Namost aztán számolunk Ho Si Minh-nel |
| |
(www.korea-dpr.com) | A latin ameriakai forradalmárok egyikével (Che Guevara) |
| |
(www.korea-dpr.com)
| … és másikával (Castro). Egymást nagyon szerették kitűntetni |
| |
(www.korea-dpr.com) A KNDK teljhatalmú vezetőjeként Kim könyörtelenül és gyorsan leszámolt potenciális ellenfeleivel, bevezette a szovjet típusú tervgazdálkodást, államosította az ipart és kollektivizálta a mezőgazdaságot, hatalmas hadsereget tartott fegyverben. Az évekig kritikátlan szovjetbarát Kim a hatvanas években kihasználta a kínai-szovjet viszony romlásában számára rejlő lehetőségeket, és fokozatosan függetlenítette magát, miközben mindkét kommunista nagyhatalom segítségét továbbra is igénybe vette. Meghirdette az önellátás, "dzsucse" eszméjét, ami által országát fokozatosan elszigetelte a világ többi részétől, ezzel egy időben példátlan, még Maóhoz és Sztálinhoz sem fogható személyi kultusz alakult ki körülötte.
| „Helyszini útmutatás”közben |
| |
(www.korea-dpr.com) 1972-ben új alkotmányt fogadtatott el, amely elnökké nyilvánította, 1980-ban a párt kongresszusa fiát, Kim Dzsong Ilt jelölte ki utódául.
| Egy másik hasznos „helyszíni útmutatás” |
| |
(www.korea-dpr.com) Kim hatalma a hadsereg lojalitásán alapult, amelyet részben forradalmi hírneve, részben a hozzá hű káderek biztosítottak. A nyolcvanas évektől a KNDK egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel volt kénytelen szembenézni. A dzsucse-eszme következetes megvalósítása miatt gyakorlatilag megszűnt a külkereskedelem, Teng Hsziao-ping pragmatikus politikája miatt egyre gyérebben csordogáltak a kínai segélyek, mindezt tetézte a Szovjetunió megszűnése. A gazdaság összeomlott, egyre kiáltóbbá vált az ellentét a virágzó kapitalista Dél és az éhínségtől sújtott, elszigetelt északi kommunista állam között. Az északi belpolitikai propaganda minderről nem vett tudomást, még jobban magasztalta a "Nagy Vezetőt", a legnagyobb koreai géniuszt, aki végül 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg, állítólag egy fiával folytatott különösen heves veszekedés után.
| Kim Ir Szen lóháton viszi karjaiban fiát, Kim Dzsong Il-t, mögöttük a feleség és anya, Kim Dzsong Szuk |
| |
(www.korea-dpr.com) Kim Ir Szen rokonságának több tagját is magas posztra emelte. Kétszer nősült, négy fiú és négy leány apja volt. Elsőszülött fia, Kim Dzsong Il, aki 1949-ben elhunyt első feleségétől született 1942-ben Habarovszkban (észak-koreai hivatalos álláspont szerint a koreai hegyekben), apja tisztségeinek örököse lett.
| Félistenek vagy tán egészen az(ok) |
| |
(www.korea-dpr.com) Az észak-Koreai totalitárius államban ma is a kormányzat ellenőriz mindent, tilos szinte minden, így a különvélemény, a vallásgyakorlás és az internet. A rádió és a tévé propaganda-műsorokat ad. Azt, hogy a lapokat és könyveket cenzúrázzák, csak azért nem lehet mondani, mert azokat is állami tisztviselők írják. Az észak-koreai nép számos gesztussal nyilvánítja ki háláját Kim Ir Szen iránt: mauzóleuma mellett magasodik 92 méteres szobra, amely mellett eltörpül a Phenjan másik részén álló 23 méteres szobra; születésnapja és halálának napja nemzeti ünnep, az ország "hivatalos" virága a kimirszeniának nevezett orchidea-hibrid, szobrai előtt mindenkinek - még a minimális számú külföldi turistának is - meg kell hajolnia. (Forrás: MTI) (www.korea-dpr.com) Kim Dzsong Il uralkodása idején nem sok minden változott, illetve egy dolog mégis: ma már fia a Nagy Vezető, Kim Ir Szen jelzője a Kedves Vezető lett. | A feminizmus egyik megnyilvánulása Észak Koreában |
| |
(Forrás: wordpress.com)
(Forrás: wordpress.com) | Pyongyang (Phenjan), az álomváros |
| |
(Forrás: wordpress.com) | fejlődéshez azonban szabad az út - amint az autósztráda mutatja |
| |
(Forrás: wordpress.com) |
|
Keletiek Magyarországon: Achmad Sukarno |
|
|
|
|
Keletiek Magyarországon
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. május 26. kedd, 00:00 |
|
1960-ban az egyik reggelre fellobogózták Budapest belvárosát. Az emberek álltak végig az Andrássy út, pardon, a Népköztársaság útja mentén, mindkét oldalon, virágokkal és apró zászlócskákkal a kezükben, ahogy azt kellett. Az óvoda a főútvonalon volt, az első emeleten. Nagy erkély is volt előtte, ma is megvan. A mama a szemben lévő hatalmas palotában dolgozott, mely akkoriban a Betonútépítő vállalatnak adott otthont. Ott kellett a munkaidő után megjelenni a kötelező szemináriumokon és a Légó gyűléseken. A mama ablaka éppen a szemben lévő házra nézett, azon belül is oda, ahol az óvoda ablakai is az utcára nyíltak. Gyakorlatilag a teljes óvodai munkaidő alatt anyai felügyelet alatt voltam, de azért az óvónőknek is akadt munkájuk velem. Aznap ünneplőben kellett mennünk. Az óvodásokat – bennünket - kiterelgették a hatalmas balkonra. Elég hosszú ideig rendetlenkedtünk ott, és közben integetni lehetett a mamának, aki kollégáival együtt megtöltötte a szemben lévő ház ablakait, és ugyancsak virágokkal és zászlócskákkal díszítették a délelőtti napsütéses utat. Egyszer aztán megjelentek a rendőrautók, motoros rendőrök, majd megint semmi. Újabb rendőrautók, majd hatalmas csend. (Forrás: Bojár Sándor: Fél évszázad pillanatai Corvina 1980) Ám hamarosan feltűnt a konvoj. Elöl hét, nyíl alakban haladó motoros, utánuk egy hatalmas, nyitott fekete és nagyon csillogó autó. Az autóban helyet foglaló öltönyösök nem érdekeltek, csak egyvalakire lettem figyelmes. Egy teljesen szokatlan sapkát – mint később hallottam: „Szukarnó”-sapkát viselt. Az illető maga volt Achmad Sukarno elnök, aki mosolyogva integette végig valószínűleg a ferihegyi úttól kezdve az egész várost. Nagyon büszkék voltunk, hogy az ovisoknak is jutott egy lengetés. (Forrás: wordpress.com) Később csak egyszer, sok évvel később sikerült végigélnem egy ilyen kivezényelt lakossági ünneplést. Daniel Ortega nicaraguai elnök Mongóliába látogatott. Ulánbátor lakosságát arányosan elosztva kivezényelték a repülőtértől a Parlament épületéig az úttest két oldalára. Ilyenkor a máskor gyakran felbukkanó lovasok sem vágtázhattak az aszfalton. Magam kiválasztottam a legjobb helyet, ahonnan legjobban látszott a delegáció konvoja, így az Állami Könyvtár előtt akkor még álló Sztálin-szobor magas talapzatán találtam helyet. Az iskoláslányok és a dolgozó nők színes papírvirágokat szereztek be aznap reggel, és mivel virág nem virág illat nélkül, jó erősen bekölnizték őket Krasznaja Moszkvával vagy azzal, amit éppen kapni lehetett. A mókás az volt benne, hogy a kivezérelt lakosság nagyobbik része nem tudta, ki is az a „nöhör Ortéga” azaz Ortega elvtárs, de ennek ellenére őszintén örvendeztek érkeztének. Egyszerűen bíztak a hatalomban, biztosak voltak abban, hogy aki hivatalosan eljön hozzájuk pártjuk és kormányuk meghívására, az rossz ember nem lehet. Hát ez a bizalom is hozzájárulhat a boldogsághoz. Sukarno tehát ellátogatott a Magyar Népköztársaságba is, azt már nehéz lenne kideríteni, hogy mi lehetett a konkrét célja. Valószínűleg az lehetett a háttérben, hogy amikor úgy tűnt számára, hogy a Nyugat nem nyújt elég támogatást, sőt a neokolonizációs törekvések veszélyeztetni kezdték Indonézia függetlenségét, a kelet-európai országok felé fordult partnerek és szövetségesek reményében. | Ez nem jött be - J.F.Kennedyvel |
| |
(Forrás: wordpress.com) | Később ez sem ... (Hruscsovval) |
| |
(Forrás: wordpress.com) | De azért próbálkozni kellett ... (Castroval) |
| |
(Forrás: wordpress.com) | Nem is egyszer .... (Maoval) |
| |
(Forrás: wordpress.com) | Mao után Csou is partnernak tűnt (Csou En-laj-jal) |
| |
(Forrás: wordpress.com) Az elnök nagy dandy-nek számított, a róla szóló pletykák bejárták a világot. Persze akkor erről én még mi sem tudtam, de később érdeklődve nézegettem a Marilyn Monroe-val és másokkal készült felvételeit. (Forrás: wordpress.com) Sukarnonak hivatalosan nyolc felesége volt, a legfiatalabb közülük egy japán hölgy, aki házasságkötésükkor csak 19 éves volt. Sukarno Devi, az elnök felesége sem volt egy visszahúzódó alkat. Eredeti neve Naoko Nemoto, és nappal egy japán biztosítótársaságnál, éjszaka pedig hostessként tevékenykedett egy klubban. (Forrás: wordpress.com) A házasságkötés után felvette a Ratna Sari Dewi Sukarno nevet. A világot bejárta sok száz kép róla is, többek között olyan, ahol fürdőzés közben, fedetlen keblekkel látható. (Forrás: wordpress.com) Mindez egy muszlim ország vezetőjének feleségével kapcsolatban. Ja, kérem, a modernitásnak is vannak fokozatai. Ezeket a képeket saját maga adta ki egy 1993-as albumban, 53 éves korában kihívva maga ellen a bíróság haragját a „keleti normák és Indonézia méltóságának megsértése” bűnével. A könyvet a bíróság természetesen betiltotta. Sukarno - 1970-ben, az őt 1965-ben katonai puccsal megbuktató Suharto tábornok házi őrizetében halt meg. |
|
|
