|
Tárgyalóasztalnál a tibeti és a kínai vezetés |
|
|
|
|
Írta: Amortours
|
|
2010. január 28. csütörtök, 10:28 |
|
A szakértők nem remélnek sok eredményt Pekingbe érkezett a Tibeti nép szellemi vezetője, a Dalai láma küldöttsége, hogy újrakezdjék a felfüggesztett tárgyalásokat a kínai vezetőkkel. A megbeszélések 15 hónapig szüneteltek, miután a pekingi kormány elutasította, hogy a Kína irányította Tibet nagyobb önrendelkezési jogáról vitázzanak. Az emigráns tibeti kormány és a kínai vezetés közt újrakezdett tárgyalásaitól elemzők nem remélnek sok eredményt. De a Dalai láma szerint az újrakezdett párbeszéd önmagában jelentős változás. |
|
Tibet megnyitja negyedik repülőterét 2010 júliusában |
|
|
|
|
Írta: Amortours
|
|
2010. január 22. péntek, 23:39 |
A Gunsa Repülőtér Tibet Autonóm régiójában várhatóan 2010 július 1-én kezdi meg működését, ezzel ez lesz negyedik civil repülőtér a „világ tetején”... Tibet körül hatalmas felfordulás van mostanában, főként az emberi jogok semmibevételével és a korlátozásokkal kapcsolatban. Jelen esetben pozitív hírekkel szolgálhatunk a vitatott területet illetően, mivel a bejelentés szerint jövőre megnyílik a terület negyedik civil repülőtere, melynek építése már folyamatban van. | A tibeti repülőtérnek komoly konkurenciát jelenthet az új állomás |
| | A tibeti repülőtérnek komoly konkurenciát jelenthet az új állomás Hu Jinfa, a repülőtér-projekt vezetője nyilatkozatában elmondta, az óriási betonplacc, a hozzá tartozó 4,500 méter hosszúságú kifutópálya már elkészült, és beállították a meteorológiai radarokat is, így azok már készen állnak a működésre. | Ngari régió „csupán” négyezer méterrel helyezkedik el a tengerszint felett |
| | Ngari régió „csupán” négyezer méterrel helyezkedik el a tengerszint felett Ngari fennhatósága alá tartozik az új repülőtér, amely több mint 4,000 méterrel fekszik a tengerszint felett, éves utasforgalmát 120,000-re saccolták 2020-ra. Tesztrepüléseket már végeztek október 13-18. között és semmiféle problémát nem tapasztaltak a leszállópályát illetően. Kirándulás Tibetben A szerkezeti munkálatok 2007 májusában kezdődtek, a teljes munkaköltség 241.22 millió dollárra rúg. A Gunsa repülőtér aránylag alacsony elhelyezkedése miatt komoly vetélytársa lehet a tibeti repülőtérnek. |
|
Bárkit Szibériába juttathat a Google |
|
|
|
|
Írta: Amortours
|
|
2010. január 20. szerda, 09:35 |
|
A számítógép képernyője előtt ülve is végig lehet nézni a brutálisan hosszú, majdnem egy hétig tartó Moszkva-Vlagyivosztok vonatutat. Az Google orosz irodája jóvoltából elkészült felvételhez hangoskönyvek, úti jegyzetek, sőt még balalajkazene is jár. A létező legbizarrabb ajándékot adta a világ netezőinek a Google oroszországi kirendeltsége. Közzétették a Transzszibériai Expressz teljes útvonalát videón. Kultúrmorzsaként hozzácsaptak még három hangoskönyvet, egy cédényi orosz népzenét, és a sínek mellett fekvő városok legérdekesebb történeteit. Azt persze a Google fejlesztői is tudhatták, hogy a tizenöt-tizenhat perces klipenként betöltődő utazást ember nem tudja végignézni, nem létezik 150 órányi figyelem. Az izgalmasabb helyeket, szebb panorámákat, a folyók felett átívelő hidakat ezért külön listában emelték ki. Aki csak ezeket akarja megnézni, gyorsan végigkattintgathatja a látványosságokat. A videó, a lista, a térkép és persze a kerekek zakatolása szinkronban működik, így biztosak lehetünk abban, hogy a kattintás után a megfelelő térképszelvényt látjuk és a hozzátartozó zajt hallgathatjuk. ( Az oldal ide kattintva érhető el.) A vonatra ültetett stáb rövidfilmeket készített a vasútvonal mellett fekvő városokról is, sőt az Orosz Államvasutak fotógalériája is felkerült a térkép mellé. Az érdekességekre vadászó felhasználók a lila könyv alakú ikonokat kattinthatják. Ezek alatt az adott helyhez kötődő érdekes történetek, leírások rejtőznek. El lehet például olvasni, hogyan készítették el Geszer burját király óriási szobrát Ulan-udében, vagy hogy hol található a régmúltban utasokat szállító, ám ma már múzeumként működő Angara jégtörőt. (Súgunk: Irkutszkban.) Vége az alagútnak, és balkézre ott a Bajkál-tó Az utat a menetrend szerint 150 óra alatt teszik meg a Transzszibériai vonalon közlekedő személyvonatok, ha épp nincs késés. A majdnem egy hétig tartó utazás alatt hét időzónát szelnek át az utasok. A vonal déli leágazása még hosszabb, a Wikipédia adatai szerint a különböző országok vasúti hatóságainak tökéletes együttműködése esetén is 15 nap alatt lehet eljuttatni egy konténert Pekingből Berlinig. A hosszú vonatút alatt nem csak a vonatkerekek zakatolását lehet hallgatni – bár a biztonság kedvéért ez a hangeffekt is elérhető – hanem el lehet merülni az orosz zenében és irodalomban is. A zenére vágyókat körülbelül egy órányi balalajkamuzsika várja a böngészőablak jobb felső sarkában elrejtett „úti zene és könyvek– menüben. Az aktuálisabb zenére vágyók viszont bekapcsolhatják képzeletbeli Szokoljukat is, hogy a Rusradio adására hangoljanak. Ez a műsor nincs rögzítve, mindig az aktuális dalokat lehet hallani, éppen mintha a vonaton unatkozva próbálnánk zenével elütni az időt. Könyvtár nélkül aligha vágnánk bele ekkora utazásba, gondolhatták a Google programozói, és a rádió mellé becsomagolták az orosz irodalom három klasszikusát. A Transszibériai Expressz útjához hasonlóan végtelen könyvek kedvelőit Lev Tolsztoj Háború és békéje várja. Az eggyel modernebb irodalom barátaira való tekintettel meghallgatható még Gogoltól a Holt lelkek is. A viccesebb olvasmányra vágyók Ilf és Petrov Aranyborjú című könyvének hangoskönyv-verzióját hallgathatják végig, a korábbi címekhez hasonlóan oroszul. |
|
Már 21 ezer éve is éltek emberek a tibeti fennsíkon |
|
|
|
|
Írta: Amortours
|
|
2009. december 31. csütörtök, 01:18 |
|
Kínai tudósok genetikai kutatásai szerint a modern ember sikeresen letelepedett a Csinghaj-Tibet fennsíkon a késői kőkorszakban, 21 ezer éve vagy még régebben. Az átlag 4000 méter magas fennsík, amelyet „a világ tetejének” is neveznek, Kína délnyugati részén található, ahol a rendkívüli hideg és a levegő alacsony oxigéntartalma is megnehezíti az életfeltételeket. Csao Mien, a Kínai Tudományos Akadémia kunmingi zoológiai intézetének kutatója elmondta: a paleolitikumból származó kőszerszámok, amelyeket az elmúlt években találtak a térségben, a régészekben megerősítették azt a meggyőződést, hogy a fennsíkon akár 30 ezer évvel ezelőtt is élhettek már emberi lények. Ám a késői kőkorszakban, mintegy 23 ezer éve erőteljes hőmérséklet-csökkenés következett be a Földön, és ennek következtében sok faj kihalt. „A tudósok között heves vita alakult ki arról, hogy a modern emberek a fennsíkon képesek voltak-e a túlélésre a kedvezőtlen körülmények között” – mondta el az antropológusnő. Csang Ja-ping, a kunmingi intézet igazgatója vezetésével három éve jött létre az a genetikai kutatócsoport, amelynek Csao és egy német kutató is tagja. 680 genetikai struktúrából gyűjtöttek be genom-mintát tibetiektől, több olyan, tibetiek által lakott területről, mint Tibet, Kanszu, Szecsuán és Jünnan tartomány, ezek közül 388 minta származott magából Tibetből. „Eredményeink, amelyek a minták mitochondriális DNS genom változásainak elemzésére alapozódnak, megerősítik, hogy a tibeti anyaági – matrilineáris –, összetevők nagy többsége a mai Észak-Kína területéről érkezett epipaleolitikus és neolitikus (a kőkorszak utolsó szakaszaiban élt) bevándorlókra vezetheti vissza őseit, azaz mintegy 10 ezer évre. Ez egybevág korábbi tanulmányainkkal” – mondta Csao. A genetikai kutatásban a mitochondriális DNS a származást az anyaági vonalon teszi követhetővé sok faj esetében akár sok száz nemzedéken át. „,Egy másik fontos felfedezés az volt, hogy a kutatók azonosítottak egy ritka haplocsoportot, az M16-ot.” A genetikában ezek a csoportok alkalmasak arra, hogy belőlük az emberi lények származására következtessenek vissza. „A tibeti matrilineáris összetevőktől eltérően, amelyeket közvetlenül észak-kínai bevándorlóktól örököltek, az M16 közvetlenül a modern eurázsiaiak genetikai komponenseiből ered” – mondta el Csao. „Különböző genetikai dátumozási módszerek szerint az M16 legalább 21 ezer évvel ezelőtt jött létre”, – tette hozzá. „Szinte kizárólagos jelenléte a tibeti lakosságban és ez a régi eredet azt sejteti, hogy az M16 jelentheti a fennsík késő kőkorszaki lakóira utaló genetikai relikviákat”,. Az archeológusnő szerint ezek a kutatási eredmények viszonylag világos választ adnak arra, hogy mikor telepedett le sikeresen a modern ember a Csinghaj-Tibet fennsíkon. A régészek paleolitikus emberi kéz- és lábnyomokat fedeztek fel Lhásza közelében, a fennsíik szívében, és megállapították, hogy kb. 20 600 – 21 700 évvel ezelőtt keletkeztek. A leletek kora nagyjából megfelel az M16-énak, ez bizonyos fokig alátámasztja a genetikai kutatás eredményeit. A kínai kutatók eredményeit összefoglaló cikket hamarosan közölni fogja a vezető amerikai tudományos folyóirat, a Proceedings of the National Academy of Sciences. |
|
Írta: Szarka Gyula
|
|
2009. október 01. csütörtök, 16:00 |
A Kelet ritka nyugalma(Szlovákia, Dunaszerdahely) Hetedik alkalommal rendezi meg a Vámbéry Polgári Társulás a Nemzetközi Vámbéry Konferenciát, a Keletkutatók október 2-án és 3-án találkoznak Dunaszerdahelyen. A Kelet ritka nyugalma cím alatt megrendezett konferencián ezúttal is hazai és magyarországi szakemberek előadásai hangzanak el. Ízelítőként néhány téma: Baski Imre a kun nemzetségnevek közép-ázsiai párhuzamaihoz szolgál adalékokkal; Dobrovits Mihály, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára arról tart előadást, milyen eredményeket hozott Belső-Ázsia kutatása Vámbéry előtt; egy magyar-francia-török família, a Köpe család történetét osztja meg a hallgatósággal Vásáry István; Hoppál Mihály előadása révén az etnológus Vámbéry alakja rajzolódik ki; Sárközy Miklós Naszeroddin perzsa sah Magyarországról írt útinaplóját ismerteti; Felföldi Szabolcs Vámbéry Ármin és Stein Aurél kapcsolatával foglalkozik; Kovács Attila előadásának témája: Képek és képtilalom az iszlámban; Kiss László orvostörténész A török mennyország kapujának kulcsa címmel a hasis kultúrtörténetét vázolja. A konferencia helyszíne a városháza konferenciaterme, az előadások október 2-án 10 órakor, október 3-án pedig 9 órakor kezdődnek. Forrás: Új Szó online kiadás, www.ujszo.com |
|
Utazás Tibetbe avagy Hogyan jussunk el 100 dollárból Kínába? |
|
|
|
|
Írta: Buffo
|
|
2009. augusztus 04. kedd, 08:15 |
|
Elképzelhető, hogy ebből az összegből ma már talán nem lehetne megtenni ekkora utat, de az is lehet, hogy még sokkal ügyesebben megoldható az út, mint azt mi tettük 1995-ben. 1995 kora tavaszán azzal keresett meg négy egyetemista, hogy vezessem el őket Tibetbe. Nem mintha nélkülem nem találtak volna oda, térkép van, iránytű van, tehát nagyot tévedni nem lehet, hisz előttem van észak, hátam mögött dél... Ráadásul az volt az elképzelésük, hogy végig szárazföldön tegyük meg az utat, a repülőt elfejetve, olyan közlekedési eszközzel, ami éppen adódik. Szerették volna azonban felhasználni az ismereteimet és a tapasztalatomat útjuk során. Elmondtam ugyan nekik, hogy én még soha nem jártam Tibetben, hiszen amikor 1989-ben elsőízben nekiindultam, és már a vonaton ücsörögtem Ulánbátor és Peking között, kínai utastársaim szomorúan mesélték, hogy meghalt Hu Jao Pang, az akkori egyetlen reményteljes politikus (aki azért politikus volt!), akitől az értelmiség a kínai politika normalizálódását – értsd: az állampolgárok számára javulását – várták. Láttam néhány rendkívül őszinte megnyilvánulást, amely Hu Jao Pang halálakor volt tapasztalható. Láttam hiradófelvételeket melyek Sztálin, az Acélember halálakor készültek az utcán megálló életről, a zokogó tömegről – noha ismerjük a láger-slágert „Tovaris Sztálin, vű balsoj ucsónűj” (Sztálin elvtárs, Ön egy nagy tudós) címmel, amely gyakorlatilag Dzsugasvili elcsapott papnövendéket a lágerek mélyéről dicsőítette. Vagy félreértettem volna valamit? Ki tudja ma már... Láttam a spanyol tévé bemondóját, mikor sírva jelentette be: „Espanese, Franco amorto!” Láttam Kim Ir Szen halálakor Észak Korea (kivezényelt) népét a gyász önkívületében. [Láttam nemzedékem legnagyobb őrültjeit elmúló pillanatukban … (Buffo)]
[V.ö. Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban,… (Allen Ginsberg)]
Mindezek után azonban – kivéve talán Ginsberget – hamarosan találkozhattunk olyan negatív véleményekkel is, amelyek felülírták a korábbi gyász önkívületét. Hu elvtárs esetében azonban ez elmaradt. Kicsit késve ugyan megjelent, azonban a gyász már nem csak Hu, hanem a Tien An Men téren és környékén meghalt vagy megsérült emberek iránti gyásszá változott.
Mire Pekingbe értem, már hadiállapotra számítottam. Ezzel szemben az élet ment tovább, mintha mi sem történt volna. A téren a sárkányeregetők ugyanúgy eregették papírsárkányaikat, a mindenféle pálcikára termett étkeket ugyanúgy árulták a két kerékre és kézitolásra alapuló konyhák tulajdonosai, mink azelőtt és azóta is. A hosszú, bódékkal szegélyezett utcasorokon akkoriban még ugyanúgy üdvözölték illő tisztelettel a külföldieket „Heló, cséndzs mani!” kiáltásokkal, mint máskor. Ezalatt megjelent a városban Gorbacsov is, aki nem jutott be a főbejáraton a parlamentbe, hisz ott sok ezren állták és ülték el az útját, kénytelen volt valami cselédbejáraton megközelíteni a benti szószéket. Tibetet azonban ekkorra már lezárták a külföldiek elől. Mivel arrafelé az ember útlevele maga az arca, így reménytelen volt azzal próbálkoznom, hogy bejussak az álom-Shangri-Lámba. Mit tehet ilyenkor a ki ugyan nem ábrándult utazó, de aki kénytelen kevesebbel (Ugyan már! Csak mással!) beérni? Peking látványosságaival és az ottani élettel ismerkedve beleveti magát Hu Jao Pang iránti gyászában a helyi gasztronómia rejtelmeibe. Szegény Gorbacsov kénytelen volt kihagyni ezt a tapasztalatot. Pedig gazdagabb lehetett volna ezekkel az élményekkel … De hát politikus …. Miközben azonban a város egyik részén békésen sütöttek-főztek az arra érdemes – vagy érdemtelen – szakemberek, elkezdtek bekötött fejű emberek is elvegyülni a tömegben, akiknek a kötésük alól bőven szivárgott a vér. A közeli távolból gyakran szokatlan zajok hallatszottak, de ezeket egy idő után hamar azonosítani lehetett a szovjet háborús filmek zörejeivel, így minden világossá vált. Mivel egyre több lett a bekötött fejű a városban, és mivel a vasúti pénztárak változatlanul működtek, lemondva a helyi új divat további terjedésében való részvételről, hisz érzésem szerint nem állt volna jól nekem a fejen vörös foltokkal díszített kendő, udvariasan eltávoztam Mongólia irányába.
Ismét 1995-ben járunk, és amikor a diákok végső érvként felhozták, hogy készíthetnénk egy kis útifilmet, hisz Tibetben tilos külföldieknek filmet forgatni, már elgondolkoztam a felkérésen. Amikor megkérdeztem, hogy mennyit fizetnének ezért a kisérői-szakértői részvételért, azt felelték: Semmit. Ezért aztán végül igent mondtam. A filmről annyit – talán mentéségemre -, hogy életemben először volt kezemben kamera. A többi felől ítéljenek a nézők. Kiváltottuk a vízumot, amelynél a követség alkalmazottja megkérdezte, hogy merre szeretnénk utazni. Peking, Sanghaj, Tiencsin volt a válasz. Találkoztunk tapasztalatlanabb fiatalokkal is, akik azt válaszolták, hogy Tibetbe készülnek. No, akkor kérjenek vízumot az emigráns tibeti kormánytól, hangott a válasz, amely a dialógus végét – és a vízumkérelem elutasítását – jelentette. Megállapodtunk az indulás napjában is, egy olyan napban, amikor senkinek nem volt más dolga, és a tévében sem ment olyan film, ami valamelyik diákot érdekelte volna. Én csak az indulás órájába szerettem volna beleszólni, mivel akkoriban bagoly-üzemmódban működtem, nem voltam képes reggel túl korán felkelni, ezért ragaszkodtam az ebéd utáni induláshoz. Az indulást másnapra tűztük ki úgy, hogy 3 körül találkozzunk a Keletiben. Az éjszakám azzal telt, hogy az itthoniaknak hosszú-hosszú listát írtam az elkövetkezendő hónapok itthoni teendőiről, melyek jelentős része számlák befizetésére való emlékeztető volt. Ebéd után találkoztunk, és jegyet váltottunk a legközelebb Csopra induló vonatra, de csak Záhonyig, feltételzve azt, hogy a két határállomás között nem jön a kalauz. Jött. Hamar meggyőztük őt arról, hogy ha már ilyen szegényes költségvetésű csoport vagyunk, nemcsak Tibetből nem lesz miből hazaérnünk, de még odáig sem jutunk el, ha jegyre és ilyesfélékre elszórnánk a pénzt, így aztán kedvesen mosolyogva utunkra bocsájtott. Vasút a senki földjén illetve vizén Záhony és Csop között |
| |
Csop városkája az a hely, ahol meg kell vásárolni a helyi diákigazolványt, mely számos kedvezményre jogosítja fel a spórolós utazókat.
Az adott igazolványoknak kiváló hasznát vette a csapat, hiszen nemcsak Ukrajnában, hanem Oroszországban és Kazahsztánban is érvényes volt a kedvezmény, amelyet általa igénybe vehettünk. Utazás harmadik osztályon |
| |
A vonatok komfortfokozatai közül kizárólag a harmadik osztályt, a „plackartnüj“-t vettük igénybe. Az étkezőkocsik helyett pedig az állomásokon a vonatok érkezését hihetetlen árubőséggel ellátó helyi emberkék, néha öreg nénikék által felkínált csodákat fogyasztottuk. Ezek között a különféle húsételek mellett tejtermékek, csodálatosan visszataszító rokokó torták, kovászos uborka, főtt folyami rák, gyümölcsök, sőt kazah területeken tevekumisz is szerepelt.
Napokkal később, a kazahsztáni Almatyból távolsági busz vitt a határ közelébe. Az út hegyeken, völgyeken, sivatagokon vezet, ám egy helyen egy természtevédelmi területen haladt át. Helyesebben az út ugyan áthalad, de a buszok megállnak, ha külföldi állampolgárok utaznak rajtuk, a helyi szervek pedig becsülettel igyekeznek minél több bőrt lehúzni a prédának tekintett külföldiről.
Régi Szovjetunió-beli tapasztalatai alapján az ember tudja, hogy ilyenkor jó, ha van nála egy üveg vodka. Vagy több. De a szerveknek tilos egynél többet adni, hisz kell az majd még. Akár mások általi, akár saját magunk általi fogyasztásra. Hisz tudjuk, a gyógyszerrel való ellátás nem tökéletes arrafelé. Ezáltal a magas illetéket, amely a természetvédelmi területen áthaladó buszok külföldi utasai kötelesek megfizetni, már el is felejthettük. A lényeg a vodka.
A vodka – és természetesen mindenféle erős alkoholtartalmú ital életfontosságú arrafelé. Utastársaim mindannyian részesültek különféle védőoltásokban még indulásunk előtt, magamnak erre nem volt lehetőségem. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért? - minden beoltott utazó kénytelen volt elszenvedni valamiféle gyógykezelést, infúziót, hónapokig tartó kórházi ápolást, nekem viszont, aki a többiek nemtetszése ellenére minden gyógyszert pálinkával vagy vodkával vettem be, még egy kóbor hasmenésben sem volt részem. A határhoz nem jár menetrendszerinti buszjárat, így legkézenfekvőbb taxit fogadni. Mi öten egy zsiguliba préseltük be magunkat a sofőr mellé, és hát 5 hatalmas hátizsák mellett – az út elejéről lévén szó – még számos kisebbel is rendelkeztünk. Sofőrünk iszonyatos tempóban száguldott a határ felé, és – a számára fuvardíjként felajánlott összegre való tekintettel - nem állt meg a határsávi ellenőrző pontnál. Egyszerűen átrobogtunk rajta. Alig néhány kilométer múlva elértük a határt, ahol már géppisztolyos katonák állták el utunkat, sofőrünk kénytelen volt megállni. Mivel útleveleink rendben voltak, továbbmehettünk, ám sofőrünket elvezették. Nem volt könnyű a kialkudott összeget átadni neki, de megtettük. A határ csak reggel 8 és 12 között, illetve délután 2-től 4-ig van nyitva. Mivel a délelőtti nyitvatartásról lekéstünk, sétára indultunk a városkában, ahol egy ujgur család vendégszeretetét vettük igénybe. Megebédeltettek, elbeszélgettünk, így sikerrel késtük le a délután 4 órás határ-zárórát. Az éjszakát a családnál töltöttük, és mivel a reggeli elhúzódott, elmaradt a másnap délelőtti átkelés is. Ellenőrző pont a kazak - kínai határon |
| |
Délután kettő előtt azonban már ott sereglettünk a hatalmas határellenőrzési épület előtt, kockáztatva a napszúrás élvezetét. Valamivel a kijelölt nyitási időpont után (úgy 20-25 perccel) megjelentek a kazah határőrök és immáron semmiféle nehézség nem álhatott utunkba.
Így gondoltuk. Nem így történt. A kazah és a kínai határellenőrzési pont között, mely nem lehet több 150 méternél, kazah üzemeltetésű buszok szállítják az utasokat, és a messziről jött külföldiekkel szemben a buszokat üzemeltetők ugyancsak elsődleges feladatuknak tekintik, hogy a távolról jött utazókat kirabolják. A tarifa akkoriban fejenként 15 dollár volt, ami 150 méterre átszámítva nem kis üzlet a helyiek részéről. Természetesen elhatároztuk, hogy a követelt összeget nem vagyunk hajlandók kifizetni és gyalog indultunk a távoli Kína irányába. Ekkor azonban üvöltöző géppisztolyos katonák állítottak meg bennünket fegyverüket ránkfogva. Ám mi értettük a célzást, és visszafordultunk, hisz sikerült bennünket meggyőzniük igazukról és saját szándékunk téves természetéről. A nemfizetési szándék megvalósítása egy hirtelen ötletből fakadt. Korábban jó barátságban voltam egy Leningrádban perzsa szakon végzett kazah diákkal, aki jóval később Kazahsztán malájzia nagykövete lett. Tibetbe indulásunkkor tanácsot kértem tőle Kazahsztán használati utasítását illetően. Szerencsémre nem oroszul, hanem angolul és faxon folytattuk a levelezést, tekintettel arra, hogy 1995-ben még nem terjedt el olyannyira az internet és az e-mail, mint napjainkban. A tőle kapott faxot magammal vittem az útra, mint hasznos útmutatót. A kétoldalas fax a Kazak kormány fejléces papírjára íródott, melyet az országban mindenhol felismertek, ám az angol nyelv akkoriban többnyire ismeretlen volt a helyiek számára. A kormány fejlécét és a megszólításban nevemet látva gyakorlatilag bármit elérhettem, hogy kedvezőbb árakat sikerüljön kialkudni, így természetesen a kormány felhatalmazásával utazóknak a 150 méteres távolságon sem kellett kifizetni a korántsem méltányos összeget. Mellékesen jegyzem meg, hogy ezek nyilván összebeszéltek, mert visszafelé jövet azután kazah társaikhoz hasonlóan a kínai géppisztolyos katonák is megpróbáltak üvöltve eltántorítani a gyalog történő átsétálástól, miközben fegyverüket rám fogták. Tekintettel azonban a korábbi kazah tapasztalataimra, a kínaiak erre való célzását is megértettem, így udvariasan beszálltam egy buszba, ahol ekkor már a helyi szokások ismeretében és azokra való felkészültségemben véletlenül éppen kezemben volt egy Malájziából kapott mágikus erejű faxüzenet. Ezzel az utolsó akcióval végül elértük a Kínai Népköztársaságot, ahol első dolgunk volt a helyi, kínai diákigazolványok beszerzése, mely egyáltalán nem ütközött nehézségbe, mindössze egy kisebb, méltányos összeget igényelt, melynek birtokában folytathattuk utunkat tovább Tibet felé, az eddig megszokott költségvetési szintnek megfelelően. A filme megtekinthető négy részben a portálunkon: első rész második rész harmadik rész negyedik rész |
|
Elhalasztották a kínai pornószűrő szoftver bevezetését |
|
|
|
|
Hírek
|
|
Írta: Amortours
|
|
2009. július 03. péntek, 15:04 |
|
Meghatározatlan időre elhalasztották a sokat bírált kínai internetszűrő szoftver kötelezővé tételét – jelentette be a kínai Ipari és Információtechnológiai Minisztérium, amely szerint egyes számítógépgyártók kértek több időt az új gépekre szánt program telepítéséhez. „A minisztérium várja a szoftver előtelepítésének tökéletesítését segítő észrevételeket” – mondta a minisztériumi szóvivő, hozzátéve, hogy folytatják az iskolák és az internet kávézók szoftverrel való felszerelését. A kínai hatóságok július elsejétől tették volna kötelezővé a Zöld Gát elnevezésű kínai fejlesztésű alkalmazást, amellyel az erőszaktól, és a pornográfiától kívánják megóvni a kiskorúakat. A nemzetközi felháborodást kiváltó szoftver ellenzői szerint a Zöld Gát nem csak a fiatalokra nézve káros oldalakat célozza meg, hanem a kínai vezetést bíráló és az egyéb más, kényes témákkal foglalkozó oldalakat sem kíméli, bár maga a kínai internetes infrastruktúra felett is cenzúrát gyakorol a helyi kommunista vezetés. A Kínában eladott új számítógépekhez kötelezően előtelepített alkalmazás indulásának elhalasztását sikernek könyvelik el az internet szabadságát féltők, miközben a kínai illetékesek kiállnak a terv jogossága mellet. A szakminisztérium szerint a szoftver a nemzetközi médiában megjelent beszámolókkal ellentétben nem gyűjti össze a gépeken tárolt személyes adatokat. Az alkalmazást következmények nélkül ki lehet kikapcsolni, vagy akár el is lehet távolítani. Az internetszűrő fejlesztői szerint az alkalmazás a szülők körében rendkívüli népszerűségnek örvend. Júniusban naponta átlagosan 100 ezer új felhasználó regisztrált a Zöld Gát honlapján, a csúcsot a napi 400 ezer új letöltő jelentette – mondta Jinhui Computer System Engineering vállalat vezetője. A minisztérium statisztikái szerint a programot a hó végéig 7,17 milliószor töltötték le a cég honlapjáról és a Zöld Gát Kína-szerte 2,62 millió iskolai és 4,7 millió internet kávézóban található számítógépet véd. A szoftver kötelezővé tétele ellen korábban tiltakozást szervezők a világháló szabadságát féltőket arra szólították, hogy az indulás napján ne kapcsolódjanak az internetre. A kínai főváros népszerű művészeti negyedében szerdán összegyűlt kétszáz aktivista – akik eredetileg a demonstráció idejére próbáltak volna az internetfüggő fiataloknak „offline” kikapcsolódást szervezni – egész napos ünneplést tartott a halasztás hírére. Aj Vej-vej (Ai Weiwei), az egyik főszervező szerint ritkán fordul elő, hogy a kormány egy ilyen fontos döntést egy nappal a hatálybalépés előtt von vissza. |
|
18 ezer iráni töltötte le a cenzúraellenes szoftvert |
|
|
|
|
Hírek
|
|
Írta: Amortours
|
|
2009. június 30. kedd, 09:19 |
|
Tizennyolcezer iráni töltötte le a cenzúraellenes szoftvert Az elmúlt tíz napban 18 ezer iráni töltötte le egy kanadai cég szoftverét, amelynek segítségével meg tudják kerülni az iráni kormány internetes cenzúráját – közölte a program fejlesztője, Rafal Rohonzinski. Az internetes szabadság iránti vágy Iránban, Kínában, Burmában és más diktatórikus országokban is ahhoz vezetett, hogy egyre több olyan technológia terjed el, amelyek arra szolgálnak, hogy megkerüljék a hírportálok és közösségi online honlapok cenzúrák gátját. Rohonzinski szerint ez azt jelzi, hogy mennyire jelentős az emberek információ iránti éhsége, amikor próbálják megfosztani őket a hírektől – olvashatjuk a Yahoo-n. Az irániakat feldühítette a közelmúltban megtartott elnökválasztás végeredménye, amelynek nyomán a keményvonalas Mahmud Ahmadinezsád továbbra is államfő maradt, és ennek olyan közösségi honlapokon adtak hangot, mint a Facebook, a Flickr, vagy a Twitter, illetve ezeken keresztül szervezkedtek és kommunikáltak is egymással. Emellett pedig a helyiek a választást követő tüntetésekről és összecsapásokról is feltöltöttek videókat a Youtube-ra és a hozzá hasonló portálokra. Ugyanakkor Teherán egyre jobban igyekezte meggátolni a hírportálokhoz és szociális közösségi hálózatokhoz való kapcsolódást. A kanadaiak által kifejlesztett Psiphon ezt a cenzúrát képes megkerülni oly módon, hogy több ezer „lyukat” üt a számítógépek tűzfalába, új utakat nyitva a leblokkolt tartalom felé. Például ha egy felhasználó egy leblokkolt BBC honlapot akar megtekinteni, akkor a Psiphon egy új proxyt keres az oldal számára. Ha a cenzorok lezárják ezt az új lapot is, akkor a szoftver azon nyomban még egy újabb proxyt biztosít, egészen addig, amíg a cenzúra le nem száll a kérdéses honlapról. Rohonzinski, aki terméküket „emberi jogi szoftvernek” nevezte el, nemrég segített lerántani a leplet egy olyan kínai központú internetes kémhálózatról, amely az amerikai kormány és magánfelhasználók számítógépeibe is beférkőzött. A GhostNet közel 1300 számítógépet fertőzött meg 103 országban, magas szintű politikai és gazdasági információkhoz hozzáférkőzve. A számítógépes szakember azért érezte szükségesnek, hogy a Psiphon létrejöjjön, mert az önkényuralmi államokban egyre keményebben próbálják visszaszorítani az internetet, mint szabad médiumot. A szoftver bevetése után Teherán panaszt tett a kanadai kormánynál, amiért az „segíti az iráni felkelést” a Psiphon segítségével. Rohozinski visszautasította a feltevést, hogy bármilyen kormány támogatta volna, de az kétségtelen, hogy az ügyfelei között a BBC és a Voice of America kormányzótanácsa is szerepeltek. Korábban az amerikai szenátorok azt is megígérték, hogy lehetőségeikhez mérten segítnek az iráni ellenzéknek feloldani az iráni híroldalak és a szociális internetes portálok cenzúráját. |
|
Módosítás dátuma: 2009. június 30. kedd, 09:24 |
|
Majdnem börtön magán emailban küldött kórházbírálatért |
|
|
|
|
Hírek
|
|
Írta: Amortours
|
|
2009. június 26. péntek, 15:20 |
|
Felmentették csütörtökön azt az indonéziai családanyát, akit hatévi börtön fenyegetett amiatt, mert bírált egy kórházat a barátainak küldött elektronikus levelében. Felmentését nagyszabású internetes támogató kampány előzte meg. A 32 éves Prita Mulyasari a szólásszabadság jelképévé vált az elmúlt hetekben Indonéziában. Több mint százezren írták alá a támogató petíciót a Facebook közösségi portálon, és története a július 8-i elnökválasztási kampány egyik vitatémája lett. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a kétgyermekes családanya nem követett el törvénysértést, amikor elküldte levelét, amely a tudtán kívül került fel közösségi oldalakra. A felmentő ítéletet a hallgatóság nagy tapssal üdvözölte a Jakarta közelében fekvő Tangerang bíróságán, a fiatal nő perét a televízió élőben közvetítette. „Ez Isten akarata” – mondta Prita Mulyasari, letörölve néhány könnycseppet. Mulyasarit május 13-án vették őrizetbe, majd három héten át rács mögött tartották, amíg vádat nem emeltek ellene rágalmazás miatt. Ezt a bűncselekményt Indonéziában igen szigorúan büntetik. A vád képviselője szerint „szándékosan terjesztett rágalmazó kitételeket tartalmazó dokumentumot az interneten”. A Jakarta közelében álló Omni International kórház egy elektronikus levél alapján fordult a bírósághoz, amelyben Prita Mulyasari panaszkodott a körülményekre, amelyek közepette dengue-lázban ápolták. „Nagyon dühös voltam a kórházra, amiért hazudtak nekem a vizsgálati eredményekkel kapcsolatban” – írta. A kórházat heves kritika érte a sajtóban, több cikk bírálta az ellátás minőségét, és kifogásolták az is, hogy befolyásos személyek, közöttük bírák nem fizetnek a vizsgálatokért. |
|
Sztálinista mobilinternet Észak-Koreában |
|
|
|
|
Hírek
|
|
Írta: Amortours
|
|
2009. május 25. hétfő, 15:54 |
|
Észak-Koreában is elindult a 3G-s mobilinternet, bár a kommunista vezetésű országban csak tavaly óta lehet bárkinek mobiltelefonja, már ha meg tudja fizetni. Egyelőre egyetlen kormányzati honlapot lehet elérni a készülékekről. A sztálinista vezetésű ázsiai országban 2002-ben indult el a mobiltelefon, s bár a helyi polgárok számára méregdrágák voltak, egy évre rá húszezer előfizetője volt a szolgáltatásnak, ám 2004 májusában a kormányzat indoklás nélkül betiltotta a készülékek használatát. Egyes sajtóhírek szerint a kormányhivatalnokok számára elérhető mobilhálózat továbbra is üzemben maradt, tavaly december óta azonban újra mód nyílt arra, hogy az állampolgárok is szert tegyenek mobilkészülékre, bár a legtöbb lakos továbbra sem tudja megfizetni ezeket. Az észak-koreai kormányzati weboldal beszámolója szerint az országban most már a mobilinternet szolgáltatást is elérhetővé tették, igaz, csak korlátozott feltételekkel lehet azt használni. Az észak-koreai mobiltulajdonosok egyetlen központi webszájtot érhetnek el készülékeikről. Ennek számítógépről elérhető változatát a kormányzati hírügynökség friss tartalmait, és Phenjannal kapcsolatos híreket, könyvismertetőket és befektetési tanácsokat olvashatnak, emellett helyi zenéket hallgathatnak, valamint chatelésre is lehetőség van, azt azonban nem tudni, hogy mobiltelefonról mely szolgáltatásait lehet elérni. Egyelőre azt sem tudni, hogy a 3G-s mobilszolgáltatást csak a fővárosban, vagy másutt is el lehet-e érni. A rendszert kiépítő égyiptomi Orascom cég tavaly úgy nyilatkozott, a mobilinternetes hálózat eleinte csak a kétmillió lakosú Phenjant fogja lefedni, az elkövetkezendő években azonban az egész országra kibővítik majd elérhetőségét. Magukat a telefonokat is komoly korlátozásokkal használhatják a helyi lakosok, ezekről nem lehet például külföldi számokat sem tárcsázni. A Riporterek Határok Nélkül jogvédő szervezet jelentésében egyébként Észak-Koreát az internet fekete lyukaként jellemzi, mivel az országban szinte teljesen lehetetlen használni a világhálót, széles sávú hálózatot sem építettek ki, a főváros egyetlen internetkávézója is műholdas kapcsolatot használ. Észak-koreai honlapból sem létezik túl sok, ezek listáját ezen a listán lehet átböngészni. |
|
|